Szokolay Dongó Balázs az improvizáció népi fúvós nagymestere, emellett zeneszerzéssel is foglalkozik. Karakteres játéka, egyedi dallamformálása és ötletes szólói rengeteg alkotó számára jelentenek kapcsolódási pontot. Születésnapi műsorában életútja fontos és jelenleg is aktív formációit mutatja be -- a teljesség igénye nélkül.
Koncertjén hangsúlyosan jelenik meg a duó műfaja, amelyben partnerei régi jó zenésztársak: Fassang László orgona- és Szokolay Ádám zongoraművész, valamint Fábri Géza és Bolya Mátyás, a húrok mesterei. Ezt érzékeny kamarazenék sora egészíti majd ki, ahol különböző műfajokból érkező zenészek öltöztetik fel Dongó műveit, és tárják elénk a fúvós géniusz egyedi és utánozhatatlan improvizatív játékmódját. Az ünnepi este egyszerre lesz kortárs és archaikus.
Macher Bori: Mennyire lehet életműkoncertnek értelmezni az eseményt? Mindenki fellép veled, aki számít az eddigi pályád során, mi alapján állítottad össze a műsort?
Szokolay Dongó Balázs: Valahogy úgy alakult az én sorsom, hogy nagyon sok emberrel játszhattam, ezért arra nincs kapacitás, hogy életműkoncertet adjak, és mindenki jelen legyen. Ezen az estén olyan formációkkal lépek színpadra, amelyek aktívak, jelenleg működnek. De persze meg kell említenem, hogy sajnos nagyon sok formációt így is ki kellett hagynom, tehát a teljesség igénye nélkül próbálok megfelelni a felkérésnek.
Olyan szempontból viszont tekinthető életműkoncertnek, hogy én iskolázatlan zeneszerzőként nagyon lassan írom a kottafejeket, így amely kompozíciók ezen az esten elhangzanak, azok akár több tízéves darabok. És persze olyan szempontból is tekinthető életműkoncertnek, hogy eddig jutottam. Itt tartok, így szólnak az improvizációk, most éppen. Sokféle improvizáció létezik, például népdalformára is lehet improvizálni, és ezen az estén a fókusz leginkább a népdalfeldolgozásokon lesz.
M.B.: Milyen hangulat várható a koncerten, mire számíthatnak a nézők? Mennyire lesz bensőséges, visszatekintő, vagy inkább a jelent helyezed előtérbe?
Sz.D.B.: Nekem nagyon fontos a "rustico" érzés, ami a kottaírásban az előadásmódot jelöli, és azt jelenti: parasztosan, népiesen. Nagyon szeretem a régi dalformákat, és ha egy újabb dallamot veszek elő, azt is igyekszem rusztikussá változtatni, ha úgy tetszik „lerégiesítem”. Egész egyszerűen ezt tartom katartikusnak.
Ennek szellemében született kompozíciók fognak elhangzani hétfő este, ezúttal egy meditatív koncertre számítson a hallgató.
M.B.: Milyen hatással van rád ez a kerek évforduló? Hogy élted meg a hatvanadik születésnapodat
Sz.D.B.: Megdöbbenek ezen a számon. Amikor Bolya Mátyás, a Zeneakadémia Népzene Tanszékének vezetője előállt az ötlettel, én csak legyintettem. Azonban úgy tűnik, az emberek szeretik ilyen jellegű eseményekhez kötni a koncertélményeiket (mosolyog az interjúalany).
A gyarlóságaimat a húszéves fiatalok emberi hibáihoz látom hasonlatosnak, így aztán valahogy nem érzem ezt az életkort. Megtisztelő és egyben öröm, hogy játszhatok a Zeneakadémián.
Nyilván ez nemcsak rólam és a művészetemről szól, hanem sokkal inkább arról, hogy mit lehet a népzenével kezdeni. Számomra ez egy kitüntetett alkalom, hogy megmutassam, miként gondolom én a jó népzenefeldolgozást.
M.B.: Szokolay Dongó Balázs interjúját Kiss Ferenc hangépítész gondolataival zárnám, melyeket Dongó egy több mint 10 éve megjelent szerzői lemezéhez írt, és máig érvényesek:
„Mélyről jövő hangok ezek, bár megszokhattuk, hogy Dongó sohasem felszíni fejtéssel tárja elénk a kincseit. Kenderkötélen, mesehősként ereszkedik le folyton a Zene mélységes tárnáiba, és mindig valami szokatlan, gyönyörűséges akusztikai képződménnyel lep meg bennünket. És persze hihetetlen kitartással, szakértelemmel és fantáziával csiszolja őket fénylővé. Ezen a hangtárlatán ismét apró ékköveket rakosgat elénk kitűnő muzsikus társai segédletével.
Ez nem népzene és nem komolyzene. A hit, virtus, szenvedés, a gyermeki derű és a balladák világának mesterien artikulált hangüzenetei."
A koncerten közreműködnek:
Szokolay Dongó Balázs (duda, furulya, tárogató, szaxofon, basszusklarinét), a Corpus Harsona Kvartett: Pálinkás Péter, Sütő András, Pálfy András, Hegyi Gábor (harsona), Fabulya Andrea (vers), Bodrogi Éva (ének), Fejérvári János (brácsa), Horváth Márton Levente (orgona, zongora), Fábri Géza (koboz, ének), Bolya Mátyás (koboz, citera), Szokolay Ádám (zongora), Fassang László (orgona) és az Etnofon Zenei Társulás: Szokolay Dongó Balázs (szaxofon, basszusklarinét), Vecsei H. Miklós (ének), Küttel Dávid (zongora), Páll Éva (hegedű, citera, ének), Kuczera Barbara (ének, hegedű), Küttel Vince (gitár), Takács Szabolcs (basszusgitár), Küttel Bálint (ütőhangszerek).
