Kultúrpart


Most már fél évig este lesz

Most már fél évig este lesz

2009. 10. 02. | Kalmár András

Ezt Nemes Nagy Ágnes írja az Október versében, ahol szó van még acetilén fényben ázó útjavításról és négyemeletnyi angyalokról – ismerjük az elviselhetetlenül korai estéket a városban.

tovább
Egy Vasember titkos éjszakája

Egy Vasember titkos éjszakája

2009. 09. 16. | Kalmár András

Ájron a tekintetét a sötétségbe fúrta, és elpöckölte a parazsat. Várta, hogy végre beforduljanak az utcába a Kamazok. Későre járt, Andreja már mélyen aludt a kohó melletti családi ház legbelsőbb szobájában. Ide nem hallatszott el a gépek dohogása, a zörgés, csattogás. Nem mintha Ájronék nem dolgoztak volna halkan, náluk a szó szoros értelmében minden olajozottan működött, a daruk, a láncok, a fémcsigák. Úgy hangszigetelték a motorokat, mint az afrikai vadászok terepjáróit. Ájron is vadászként járta a világot: mikor Andrejával társasutazáson voltak, műértő szemmel vizsgálta a Szent- Márk tér bronzalakjait, vagy az Eiffel-tornyot.

Mert Ájron szerette a szakmáját. Szerette, ahogy az olvadt fém új formát ölt, szerette, ahogy régi dolgok sisteregve megsemmisülnek. Sok minden fordult már meg a kezei közt: egyszer hoztak neki filozófusokat a Gellért-hegyről, ő olvasztotta egybe Gandhit, Szent Ferencet és Dharmát a mindenséggel. Aztán hoztak vonatot és mozdonyt, komplett szerelvényeket, Gaudí-díszletet és tankot, kisebb-nagyobb lovasszobrokat, és egyszer még egy páncélos cirkálót is. Ájron pedig mindent szépen beolvasztott.

Most azonban valami nagy dobásra készült. Amolyan szakmai csúcsra. Mert mint a férfi a reklámban, szerette a kihívásokat. Szeretett volna már beolvasztani úgy istenigazából valami nagyot.

És már gördültek is be a Kamazok. Ájron szélesre tárta a kertkaput. Úgy érezte magát mint egy nagy fehér vadász a Szafari után, akinek végre meghozták a rabszolgák az elejtett zsákmányt.

Óvatosan rakodták le a hatalmas vaselemeket. A hajnali derengésben úgy néztek ki, mint egy óriási biciklilánc.

- Ájron, mi legyen a kőoroszlánokkal? – kérdezte az egyik Kamazkamasz – , bezúzzuk kavicsnak?
- Jó lesz az a kapu előtt. Ott jól néz ki. Majd ráírom a nyitvatartást.

Aztán nekiláttak. Dörgött a kohó. A gigantikus acélkötegek becsusszantak a pokol szárnyas ajtaján, felizzottak az óriási csavarok, szikráztak a kandeláberek, aztán olvadásnak indult mind a négyszáz méter, mind az ötezer tonna.

Pirkadatra végeztek is.

Ájron betette a kaput a Kamazok után, belakatolt. Bement a házba, megmosdott és ágyba bújt. A sötétben még odavetette a mélyen hortyogó Andrejának:

- Korábbra húztam az órát. Holnap még nagyobb dugó lesz.
tovább
Balaton bezárva

Balaton bezárva

2009. 08. 31. | Kalmár András

Más szögben jön a fény, másként brekegnek a békák, már egy hónapja azok a tücskök is rákezdték, akiket csak augusztus végén hallani. Még szentjánosbogár is akad. Ember meg sehol, kihalt a tópart, az éttermek, a kocsmák, a kikötőben is csak az őrkutya csörgeti a láncot. Ez a nyárvég.

tovább
A depressziós műmagyarok megússzák a BKV-t

A depressziós műmagyarok megússzák a BKV-t

2009. 08. 07. | Kalmár András

Mi szívunk, a külföldieknek pedig minden tutiság! Nagy lompos székesfővárosunkban csak terelnek, fúrnak, az ipari forradalom idejéből ittmaradt monstrumokkal érthetetlen munkafolyamatokat végeznek sülthagymafejű emberek. A hangerő pedig mint tíz nagyszínpad. De nekik ez is csak látványosság.

tovább
Nyelvtörvényt mindenkinek!

Nyelvtörvényt mindenkinek!

2009. 07. 23. | Kalmár András

Mivel mára bebizonyosodott, hogy a Föld minden beszélt nyelve fölolvad majd a mindent átfogó egyetemes nagy nyelvben melynek neve „global”, a nemzetek megkezdték a szervezkedést.

tovább
Ne simogasd az adathordozót!

Ne simogasd az adathordozót!

2009. 07. 15. | Kalmár András

Pizsamában, én kávéval a kézben, ő békafogó hálóját lóbálva bandukoltunk le a partra, hogy még fürödjünk egyet reggeli előtt. Nem csak béka, de volt itt teknős, meg naphal, meg keszegek, és néhány ismeretlen halfajta, amelyek a Balatoni Halászati Rt. megszűnésével párhuzamosan jelentek meg. Sőt, még vidranyomokat is láttunk az iszapban, bár lehet, hogy csak pézsmapocok volt.

tovább
Az ismeretlen Horthy-videó nyomában

Az ismeretlen Horthy-videó nyomában

2008. 12. 02. | Kalmár András

Tél közeledtével megint felvetik fejük a régi ünnepek, különböző szentektől és mártíroktól hemzseg a kalendárium, van, kiket a Vatikán, másokat a Batu kán jutatott hírnevhez, hogy valamely véres, vagy mitőbb csodás akció okán megemlékezzünk példaértékű, és ködös pályájáról.

tovább
Újraszámlálást!

Újraszámlálást!

2008. 11. 20. | Kalmár András

Jutka szerette, ahogy a világ volt régen. Megszűnt a Karaván, hát áttért az omnijára, pedig már az is dauveekbertc lett, már a fene se ismer ki magát, de azért mégis. Legalább az már létezett akkoriban. És ami akkor volt, arról még lehetett tudni, hogy micsoda. Most már meg központilag darálnak, pedig annak idején mennyit állt a Közértben, az ormótlan gép előtt.

tovább
Aranytanácsok világválság idejére

Aranytanácsok világválság idejére

2008. 10. 16. | Kalmár András

Tömeges munkanélküliség, stagnáló gazdaság, üres polcok és üres zsebek fogják jellemezni a világot jó néhány évig. Végre megvalósul az esélyegyenlőség, lévén mindenki esélytelen lesz, minden piac összeomlik, a Dow Jones és a Bosnyák egyaránt. Az euró és a dollár helyét átveszi az arany, a szappan és a bab. Éhség, ínség, ez marad. Hacsak nem alakítjuk át drasztikusan háztartásunkat.

tovább
Michael Phelps Sztálingrád alatt

Michael Phelps Sztálingrád alatt

2008. 10. 09. | Kalmár András

Adnak gatyát, és oklevelet is, és úgyanúgy igazolt, mint a töri. És azt sem nyertem volna meg , bár csak 45-ig kellett. Mondjuk második Józsefet tuti elbukom. Meg a sztálingrádi blokádot. De fel voltam szerelkezve atlaszokkal, szöveggyűjteményekkel, időgrafikonokkal, és úgy hittem, azért az ezüstöt elviszem. És az is tök természetesnek tűnt, hogy az oktv-t a Komjádiban rendezik.

tovább