Kultúrpart


Nyári örömök

Nyári örömök

2008. 08. 19. | Kenéz László

Halvány, anyagában mintás abrosz, rajta kis fehér tál, benne túró, villával széttörve, tejföllel egyengetve, apróra vágott hagyma, pirospaprikával meghintve. Paradicsom. Mellette tegnapi a kenyér ugyan, de szépen szelve, amott meg só és egy csupor tej. Az egész lefedve foltos esti fénnyel, ahogy a nap még utoljára átjátszik a lombok között. S zene, ahogy csak Haydn tud derűt varázsolni, még a gyomrunkba is.

tovább
Énszigetelés

Énszigetelés

2008. 08. 13. | Kenéz László

S hogy milyen a világ? Olyan gyönyörű, hogy elképzelni nem is lehet. Olyan, amilyennek akkor látszana, ha nem olyan emberek néznék, akiknek állandóan hiányzik valami belőle.

tovább
A méhes hűlt helye

A méhes hűlt helye

2008. 08. 10. | Kenéz László

„A kúria legintimebb helye nem az ebédlő, vagy a fogadó, vagy a könyvtár. Itt valami olyasmi született, amit a föld egyetlen pontján sem látni. Ez a méhes. El kell képzelni Berzsenyit nyáron, a sugárzóan forró napon, augusztusban, amikor ebéd után a szikrázó udvaron átmegy, hóna alatt Horatiusával és néhány papírral, amelyre ódájának vázlatát vetette.”

tovább
Szerenádra hangolva

Szerenádra hangolva

2008. 06. 23. | Kenéz László

Az orosz lélekre sajátosan jellemző az a vonás, ahogy benne a közösség és az egyén problémái szívet gyötrően találkoznak. A társadalmi változások nem oldják meg automatikusan az egyéni életproblémákat, az egyéni megváltás keresése pedig vak a szenvedés társadalmi okaira. Regények sora született e feloldhatatlannak tűnő problémáról, de ki bírna elviselni egy szerelmi vallomást, amelyet ilyen súlyos gondolatok terhelnek?

tovább
Parasztfausztusz

Parasztfausztusz

2008. 06. 18. | Kenéz László

„Az ördöggel szerződni nem kell. Félnetek jó lesz.” Így olvassa a szöveget Jean, aki ismeri a Faustot. „Az ördöggel szerződni? Nem kell félnetek. Jó lesz.” Így olvassa Joseph, pedig nem is tudott olvasni, míg az ördöggel össze nem akadt.

tovább
Kismestermunka

Kismestermunka

2008. 06. 14. | Kenéz László

A külhon azon szülötteit, akik évtizedeket töltöttek nálunk, szeretjük magyarnak tekinteni. Druschetzky György (Georg Dru¾ecký) tehát magyar zeneszerző, hiszen nemcsak, hogy több mint harminc évig élt Magyarországon, de itt is halt meg.

tovább
Áldozat nélkül

Áldozat nélkül

2008. 06. 08. | Kenéz László

Lajtha László Koncertszonátája nem pusztán virtuóz versenydarab fuvolára és zongorára. Azzal, hogy átértelmezi és megújítja a versenyművek hagyományos mozzanatát, a kadenciát, sajátos perspektívából láttatja a szabadság és a kötöttség, az egyén és a közösség, az önmegvalósítás és a konformizmus dilemmáit.

tovább
Elvilágosodás

Elvilágosodás

2008. 06. 07. | Kenéz László

Minden tanár frontharcos, különösen azok, akik kicsikkel foglalkoznak. Elvont problémákkal bíbelődni, könyvtárazni, kutatni biztonságos, könnyed elfoglaltság. Mint a hátországi szolgálat a háborúban. De felelősséget vállalni nap mint nap azzal, hogy a következő generációt neveli az ember, irgalmatlanul nehéz.

tovább
Dallamtudat

Dallamtudat

2008. 05. 27. | Kenéz László

Természetes elvárásunk, hogy egy variációs zenemű témájaként szolgáló zenei gondolatot minden egyes variációban jól hallhatóan felismerjük. Eszünkbe sem jut, hogy ezért külön még dolgoznunk is kellene, s hogy a darab jó része így nem is a fülnek, hanem az értelemnek szól.

tovább
Csend legyen!

Csend legyen!

2008. 05. 25. | Kenéz László

Nem sűrűn fordul elő, hogy utcazenészek demonstrációt tartanak. Múlt héten mégis megtörtént, igaz, lényegében csak percekig tartott, ám ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy a Moszkva téri demonstráció elérje célját.

tovább
Földanyácska illata

Földanyácska illata

2008. 05. 24. | Kenéz László

Sztravinszkij szerint a zene nem fejez ki semmit. Bármekkora is a kísértés hát, hogy a Dumbarton Oaks Concerto-t programzenének tekintsük, ez nem járható út. S valóban, ez a zene nem utánoz, hanem előírást ad, vagy ha úgy tetszik, nem leírja a mintát, hanem adja. S hogy mire?

tovább
Pisztrángból ötös

Pisztrángból ötös

2008. 05. 21. | Kenéz László

Schubert 1819-ben komponált zongoraötöse saját, két évvel korábban komponált daláról kapta elnevezését. A kvintett negyedik tétele a Pisztráng című opusz énekszólamára íródott variáció. A két művet azonban ennél erősebb kötelék fűzi egymáshoz: együtt különleges történetet írnak számunkra.

tovább
süti beállítások módosítása