Idővel te is megöregszel. Olyan leszel, mint Giorgione allegóriája, fogatlan és ráncos. De mi van, ha a lelked más, mint amit más lát kívül? És vajon mit lát egy ember, aki az arcáról egy fogolytáborban készített maszkkal néz szembe? Időtlen-e az emberi kiszolgáltatottság, a sztereotípiáknak való alávetettség, a nézés és a látás közti eltolódás, az elmúlás elleni küzdelem? Kiszolgáltatjuk-e, alávetjük-e magunkat egy a totalitást megcélzó médiaművészeti installációnak, amely saját kérdéseinkkel, saját maszkjainkkal, a Holocausttal, a történelemmel – magával az időbe vetettséggel szembesít?