Kultúrpart


A bűvész

A bűvész

2008. 07. 26. | Kocsis Péter

...mert vannak emberek, akiket nehezen tudunk elfelejteni, holott nem sokat csináltak életük során, akiket nemigen tudunk kiverni emlékezetünkből, pedig valójában nem a külvilágnak éltek...

tovább
Zárójelbe zárva

Zárójelbe zárva

2008. 07. 25. | Kultúrpart

Esterházy leírta a teljes Iskola a határon című Ottlik Géza regényt egyetlen lapra, újra és újra egymásra írva a sorokat. Pedig annyira nem is jó. A mi kollégiumunkban sokkal jobb sztorik voltak. Persze nem katonai kollégium volt. Szóval minek az a Tiszta Lap? Ha Esterházynak ment az újrahasznosítás / másolás, akkor nekem is jó a papír úgy, ahogy van. Kivéve talán a wc-paper.

tovább
Tiszta nappal

Tiszta nappal

2008. 07. 25. | Lengyel Péter

Az én utam nem a tiéd. És ez mindig így volt. De azért jól megférünk egymással. A párhuzamosok a végtelenben találkozhatnak, s mi ezt jól tudjuk. Ott majd leülünk, és meghívlak egy vacsorára, tudod, ott lesz Pilinszky is az új T-sörtjében, a hátán: „ahol nincs első s utolsó vendég”, iszunk egy krigli sört, s közben jókat röhögünk azon, milyen hülyék is voltunk, mikor azt gondoltuk, egyenlők vagyunk.

tovább
Próba, szerencse!

Próba, szerencse!

2008. 07. 24. | Novák Eszter

Ez csak amolyan szólás-mondás… tiszta lappal kezdeni. Egyszerű vágykép: a megtisztulás, az újrakezdés, a megbocsátás, a felejtés, a változás lehetőségének metaforája. A szándék a fontos, mondta mindig nagyanyám, ha valami nem sikerült. Rettenetesen bosszantott.

tovább
Lapmosoda

Lapmosoda

2008. 07. 23. | Kocsis Péter

Mármost az a kérdés, vajon mi is az a tiszta lap. Mert ha a megkezdetlen, érintetlen semmi, akkor úgysem indul senki tiszta lappal. Ha maga az üresség, akkor már a kezdet kezdetén hiábavaló törekvés csupán. Hacsak mindazt, amit belénk és körénk írtak és írnak életünkben, életeinkben, nem akarjuk buddhista szerzetesként szép lassan kitörölni, és eljutni az üresség állapotába.

tovább
A fenékpusztai tapasztalat

A fenékpusztai tapasztalat

2008. 07. 21. | Novák Péter

Nem hiszem, hogy lennének közös ügyeink. Pont. A tiszta lapra ez kívánkozna, ha nagyon őszinték szeretnénk lenni egymáshoz, és legyünk végre azok, mondjuk meg a frankót, bele, egymás szemibe, aztán te erre, én arra. Banálisan bináris a korkód. Polarizálódik a társadalom, kétpólusú lesz, fehér, akár az A4-es, feketével meg írjuk fel nevünket a felső sarokba.

tovább