A Victor Vasarely művészeti hazatérését jelentő 1969-es Műcsarnokbeli kiállításának megnyitóján történteket idézi fel az osztrák-magyar Andreas Fogarasi Vasarely Go Home című tárlata a budapesti Trafó Galériában.

Azt hittük, hogy már vége annak a kornak, de még ennyi idő után is kísért a múlt.

Burma – vagy ahogy az uralkodó katonai diktatúra hívja, Mianmar – nem a legnépszerűbb turistacélpontok egyike a Földön. Ennek számos oka lehet, egyebek közt az instabil politikai környezet, a széles körű szegénység, vagy az erősen hiányos infrastruktúra, hogy csak párat említsünk.

Rettentő magasságból ugrottak ki, sokáig zuhantak mire a tengerbe csapódtak.

A mi civilizációnk pusztulása egyfajta teremtéstörténet lehet azoknak, akik majd utánunk jönnek, de ilyen történetek most is keringenek körülöttünk – még ha nem is annyira ismertek.

A különleges világ teljesen valóságos, annak ellenére, hogy nem tűnik annak.

Furcsa gyógymódot választott az agyongyötört irodai alkalmazott.

A gyermek állatokkal vette körül magát a barátságtalan környezetben.

Az egyik alkalmazott már nem bírta tovább, gondos tervet dolgozott ki a kollégák lemészárlására.

Sok dolog változott az elmúlt időben a repülést illetően. Nézzük, hogy honnan, hova jutottunk.

Vajon tíz perc elegendő ahhoz, hogy az emberi történelem hömpölygő folyamába betekintést nyerhessünk?

Az élet még Hollywoodban sem könnyű, ha elszállnak az ember feje fölött az évek.