A rendőrség megerősítette a twitteren terjedő hírt, miszerint a tinibálvány behúzott egy 12 éves fiúnak Richmondban, péntek délután.

Az erről szóló megállapodást Ungváron írta alá a kétnapos kárpátaljai látogatáson tartózkodó Németh Zsolt külügyi államtitkár és Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke.

Schirach hazájában leginkább közéleti ember, ismert jogértelmező, a kisemberek ügyeinek önkéntes képviselője, aki időről-időre megszólal az aktuális kérdésekben. A Spiegel című lapban saját rovata van, és most, a könyvek sikerén felbuzdulva tévés vitaműsor házigazdája lesz.

Ferdinand von Schirach 45 éves koráig várt első könyve publikálásával, de ebben azután teljes vértezetében áll előttünk, debütáló szerző létét meghazudtolva.
Az eredeti címén Verbrechen, nálunk Bűnös? címen megjelenő kötet 11 bűnügyi esetleírást tartalmaz. Szikár írások, de nem az akták, hanem a pergő filmképek szikárságával megfogalmazva. A szerző stílusában objektivitásra törekszik, de közben erős érzelmeket gerjeszt. Egyszerű, világos írásmód jellemzi, de közben szíven talál egy-egy sajátos képpel, hasonlattaA bűnről gondolkozik, és az esendő embert állítja a középpontba. Nem a pszichopaták érdeklik, hanem azok a bűnbe esők, akik akár mi is lehetnénk. Azok a bűntettek, amiket a legjobb barátunk vagy a sarki hentes is elkövethetne.

Ferdinand von Schirach a saját életében is konfrontálódott az általa boncolgatott bűnösség és felelősség kérdéseivel, mivel nagyapja az a Baldur von Schirach, aki náci háborús bűnösként maga is inkriminált és Nürnbergben elítélt történelmi figura. Ő volt a Hitler Jugend feje. Amikor meghalt, Ferdinand 10 éves kisfiú volt.

A Bűnös? című könyvből eddig 200.000 példány fogyott csak Németország területén, és a legnagyobb európai és amerikai kiadók szerezték meg a 2010-es, 2011-es megjelenések jogait. A Bűnös fokozatosan lett népszerű könyv, második könyvét, a Schuld című elbeszélésfüzért már szó szerint elkapkodták. Schirach vitathatatlanul bestseller szerző lett. Sikeres szerzői debütálását az eladási listákon való masszív szereplése mellett irodalmi díjai is jelzik: Stern des Jahres für Literatur (2010) és a rangos Kleist-díj (2010).

A könyvről
Köztiszteletben álló, barátságos úr. Háziorvos. Negyven év házasság után fejszével agyonüti a feleségét. Fel is darabolja. Beismerő vallomása éppoly szokatlan, mint a büntetőperben hozott ítélet. A tehetséges csellista meggyilkolja az öccsét. Mert szereti. Egy férfi kirabol egy bankot. Jó oka van rá. Az igazságszolgáltatás pedig megmenti az életét és a lelkét.
A jogtörténet különleges és meglepő fordulatokkal teli eseteit Ferdinand von Schirach saját praxisából válogatta. A történetek szenzációs valóság-krimi jellegüknél fogva önmagukban is elvinnék a könyvet, de itt nem erről van szó. A szerző nem száraz jogi eseteket, hanem filmszerűen pergő, különleges narrátori hangon előadott elbeszéléseket tár elénk.
A hihetetlen, de igaz történetek szereplői a mai társadalom látszólag hétköznapi figurái. Bűntettük hátterében a bosszú, a jogos önvédelem és a szerelemféltés mellett személyiségzavar okozta kannibalizmus – vagy csupán az önzetlen testvéri szeretet áll. Az író újra és újra lebontja a bűnüldözéssel és az elkövetőkkel kapcsolatos sztereotípiákat, így jut az olvasó a történetek végén a puszta elképedésnél mélyebb, katartikus élményhez.

Schirach könyve rövid idő alatt olyan elismert lett, hogy a legnevesebb kiadók, a francia Gallimard és az amerikai Knopf is a kiadás mellett döntöttek, Németországban pedig a Costantin Film már dolgozik a megfilmesítésén. A Partvonal Kiadó ezzel a könyvvel folytatja azt a különleges dokumentum-krimi sorozatot, amelyet a világhírű Gomorra című kötettel indított útjára.

A sorozat eddig megjelent darabjai: Roberto Saviano: Gomorra, Petra Reski: Maffia

A képzőművészek is sokat köszönhettek neki

A világ leghihetetlenebb és egyben legfantasztikusabb zenekarának gitárosa könyvet írt. A címe: Life.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem 2010. október 20-án, délután 18 órakor tartja a Díszítmények és ideák vonzásában című könyv bemutatóját és ebből az alkalomból nyitja meg a Könyvtár gyűjteményéből válogatott, 19. századi mintalapokból és mintakönyvekből álló kiállítását az Aulában.

A tárlatot Kőnig Frigyes, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora nyitja meg, a könyvet Sinkó Katalin művészettörténész ismerteti. A kiállítást az érdeklődők november 4-ig tekinthetik meg, hétfőtől-péntekig 10-18 óráig és szombaton 10-13 óráig.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára közel 500 darabból álló reprezentatív díszítőművészeti könyvritkasággyűjteményt őriz. A Magyarországon egyedülálló könyvegyüttes darabjait a felsőfokú tanintézet tanárai és könyvtárőrei az iskola 1871-es alapításától kezdve gyűjtötték.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára évek óta folyamatosan teszi közzé és mutatja be különgyűjteményeinek anyagát nyomtatott kiadványok formájában és kamarakiállítások keretében. Ebbe a folyamatba illeszkedik az ornamentikatörténeti könyvritkasággyűjtemény feldolgozása, melynek eredménye a Díszítmények és ideák vonzásában című, színes képekkel illusztrált annotált bibliográfia. A könyv 466 mintakönyvet mutat be egy művészettörténeti tanulmány kíséretében. A kutatás fázisai és a könyvkiadás részletei az ornamentika-projektblogban (www.ornamentika.blog.hu) követhetők nyomon.
A könyvbemutatóhoz kapcsolódó kiállításon a jó állapotban lévő 19. századi könyvegyüttes leglátványosabb mintalapjai és mintakönyvei láthatók, így ez a nagyközönségtől mindeddig elzárt és látványos díszítőművészeti könyvritkasággyűjtemény most mind a művészetkedvelők, mind a kutatók számára megismerhetővé válik.


A díszítőművészeti tárgyú mintalapok és mintakönyvek a 19. század második felének általánosan elterjedt oktatási eszközei voltak a művészeti iskolákban. A gyűjtemény gerincét főleg ebben az időszakban született német, francia és angol nyelvű mintakönyvek alkotják és csak kisebb részben szerepelnek 20. századi kötetek. A gyűjtemény legkiemelkedőbb darabjai olyan híres 19. századi építész-szerzőktől származnak mint Owen Jones, Auguste Racinet és Heinrich Dolmetsch.

További információ: katt

A felgyorsult életvitel miatt egyre kevesebb idő jut az alapvető spanyol hagyományra, a sziesztára, ezért egy vállalkozó szellemű társaság kilencnapos sziesztaolimpiába kezdett Madrid egyik zsúfolt bevásárlóközpontjában.

A színházrendező Bagossy László által írt Sötétben Látó Tündér a tavalyi év egyik legnagyobb könyvsikere, ráadásul az Év Gyerekkönyve díjat és a Szép Magyar Könyv egyik különdíját is megkapta. Nem véletlenül, hiszen ez a könyv nagyon szép, nagyon jó, ráadásul nem csak könyv, hanem színdarab is (sőt, elsősorban színdarab volt - aki még nem látta, feltétlenül érdemes megnézni Pogány Judit lenyűgöző egyszemélyes előadását az Örkény Színházban).
Egy rövid részletet mutatunk most meg Bagossy "mesebeszédéből", mégis sok minden kiderül belőle: az is, hogy mennyire gyökerezik a népmesékben és tündérmesékben, és az is, hogy ugyanakkor mennyire modern és mai ez a mese.
Takács Mari rajzai (festményei) pedig remélhetőleg magukért beszélnek...

1. Nincs tévém. Évek óta nem nézem. Nincs is mit néznem, mert nincs tévém. Helyette kirándulunk, olvasunk, társasjátékozunk. A családdal, a barátokkal rengeteget vagyunk együtt, beszélgetünk, nevetünk.

2. Nincs tévém. Három éve kidobtam. Minek? A híreket a neten nézem meg, a csajokat is a neten nézem meg, pókerezni is a neten szoktam, ha még élek, amikor hazaesem munka után. Most komolyan, a Barátok köztöt, vagy Liptai sírását nézzem a Frizbiben? Belőlük elég, amennyi a Blikkben van.

3. Nem nézek tévét. Van, de nem nézem, csak a sorozatokat, de azt is DVD-n. A drót penge, a Dr. House-t néha bírom, 24, Lost, stb. Sörrel, chips-szel, meg a barátnőmmel van, hogy hajnali 5-ig 1 teljes évadot is végignyomunk. Kifolyik a szemünk, de végignézzük, mert király. De tévét nem nézek.

4. Rajtuk kívül még nagyon sokan nem néznek tévét, vagy mert nincs is tévéjük, vagy mert nem akarják elszúrni az idejüket. Aztán másnap a munkahelyen, a kávézóban, ebéd közben, az edzőteremben mindig becsúszik egy – csakis egy és véletlen – emlékkép az előző napi tévés kínálatból. Amit nem néztek, csak be volt kapcsolva és látták.

Mi viszont bevallottan tévézünk. Tévénk is van és megszállottan nézzük. Mert csinálni is szeretjük, valamennyire értjük is, hogy hogyan működik és kíváncsiak vagyunk arra, hogy mások hogyan csinálják. Keressük benne a jó ötleteket és az értelmet – ez a ritkább, meg persze keressük benne a kikapcsolódás, a tét nélküli hátradőlés és bambulás lehetőségét – ez a gyakoribb. A furcsa az, hogy nemcsak az előbbi, de utóbbi cél is egyre nehezebben kivitelezhetőnek tűnik.

Az megvan, amikor a budapesti President Hotel-ben Zoltán, a bankfiókból – akinek Emese szerint csak a feje után kell kamatot fizetni – Nikosz álnéven, görög nagykövetnek kiadva magát elcsábítja az Ouzo-nak még a szagától is megroggyanó, szőke, nem túl okos, de céltudatos Rebekát? Vagy Rebeka csábítja el Nikoszt, ki tudja? Mindenesetre kiderül, hogy Nikosz nem is a Magyarországra akkreditált görög nagykövet, a légyott után indul Japánba, ami Rebekának újabb bukta, de barátnőivel hamar túlteszi magát rajta. Mondja is, hogy jujj, meg azt is, hogy ez az én formám jajj, meg olyat is kérdez a recepcióstól, hogy tényleg van-e Nikosznak felesége, de a recepciós nem ad ki titkokat, azt viszont elárulja Rebekának, hogy merre van a wellness, aki ezzel meg is elégszik.

Összesen három nő és nagyon hosszú sóhajok vannak ebben a sorozatban, ami azt a – nyilván hamis – látszatot kelti, hogy a színészeknek a válaszok előtt megsúgják, hogy mi a válasz, amire ők rábólintanak, hogy értik, mielőtt karakterként partnerüknek válaszolnak. Olyan az egész, mint az új, nullamániásnak elkeresztelt Raiffeisen reklám. Három nagyon idétlenül kisminkelt és felöltöztetett nő retro óriáspecsétekkel össze-vissza rohangászva 0-ásokat pecsétel szintén retro terek retro felirataira – pl. ruhatár 200 ft. helyett 0 forint – és közben tényleg nagyon hülyén röhög. Mi pirulunk helyettük is, az ötletgazda kreatív helyett is, mint a színházban, ha érzi az ember, hogy a színész elfelejtette a szövegét.

A lendület magával sodorja a forgatókönyvet, a karakterábrázolást, a rendezést, vagyis az összes titkos összetevőt, és nem is hozza vissza soha többet. A sorozatot a rendező azoknak ajánlja – teljesen komolyan -, akik minőségi szórakozásra vágynak csütörtök esténként. Szerinte mindez lendületes, magas színvonalú vígjáték, amely a mindennapok problémáit boncolgatja. Ez bizonytalanított el minket is, mert amíg ezt nem olvastuk, azt hittük, hogy mindez csak egy rossz vicc.

A Diplomatavadász az egyik sorozat, amit az MTV-től tavaly elvont, majd a Duna Tv-nek adott pénz egy részéből, a Cselényi-korszak nemzettelevíziója gyártani bírt. Azt nem tudjuk, hogy mennyiből, mert az nem derült ki, csak annyi, hogy az annyi nem annyi, legalábbis, amikor a Hungária Közalapítvány fideszes kurátora megbolygatta az ügyet nyár elején, Cselényi professzor rövid határidőn belül közös megegyezéssel – hát persze, hogy azzal – távozott a minőségdíjas televízió elnöki székéből.

A lényeg: a Diplomatavadászok című sorozat látlelet. Megmutatja, hogy lehet viszonylag sok pénzből, szép helyszíneken, nem is a legutolsó vonalbéli színészekkel igazi szemetet összepakolni. Azt is megmutatja, hogy mennyire van összhangban a Duna Tv a saját, sokat hangoztatott hitvallásával. Aztán azt is megmutatja, hogy hol tart a műsorkészítés 2010-ben Magyarországon.

Megmutatja, mennyi új ötlet, formátum, lehetőség, pénz és gondolat van a műsorkészítőkben. Hangsúlyosan és nagyon határozottan: nemcsak a Duna Tv-s műsorkészítőkben!!!!

Persze tulajdonképpen csak az irigység beszél belőlünk. Mert mi szerettük volna a gyártási költségek után megmaradó komoly nyereséget zsebre tenni. Mert mi szeretnénk ilyen sorozatot készíteni, csak persze minket senki sem kér, hív. Mert tulajdonképpen – ha hívnának, pénzünk is lenne – akkor se tudnánk ennek a tizedét se kitalálni, leszervezni, leforgatni, megvágni, dobozba tenni, mert kevesek vagyunk hozzá.


Mindenesetre akár meg nem értett zsenik, akár primitív ösztönlények vagyunk, mostantól minden héten belekötünk a tévésekbe. A legkönnyebb helyről: a partvonalról. Kultúrpart-vonalról. Azért mindig igyekszünk némi kontextust is adni a kötözködésnek, olyat, amit talán kevesen kalkulálnak be. Mert persze a tévé, a média maga a manipuláció, ami nem baj, sőt. Az már nagyobb gond, ha a készítők lépten-nyomon hülyének néznek minket. A legnagyobb probléma viszont az, ha ezt nem is direkt csinálják, hanem rutinból.

Többet nem is vállalhatunk, csak ennyit: a bekiabálásainkkal, ezzel a médiacincálós bloggal jelezzük, hogy fogyasztunk ezerrel, de közben figyelünk is.

Dél-koreai filmrendezők alkotásainak ítélték oda a fődíjakat pénteken a busani nemzetközi filmfesztiválon a modern koreai társadalom élethű bemutatásáért.