Száz éve, 1907. július 27-én született a Somogy megyei Nagykónyiban Sárdy János színész, operaénekes. Családja és barátai eleinte féltették a művészi pályától, a neves színigazgató, Rózsahegyi Kálmán pedig azt tanácsolta neki, hogy "hagyja a csepűrágást", és térjen vissza eredeti állásába.

Vándorkereskedő apja a fiú tízéves korában a Keszthely melletti Karmacsra, majd Zalaszántóra költözött. Sárdy 1922-ben beiratkozott a pápai tanítóképzőbe, de nehezen találta helyét, hiányzott családja. Egyedül a helyi színházban érezte jól magát, s egy Zerkovitz-operett nézve és hallgatva (természetesen csak az utolsó sorból, mert erre futotta) döntött a színpadi pálya mellett.

Miután végzett, 1927-ben a zalaszántói iskolába szeretett volna kerülni, de elutasították, végül protekcióval Dunaföldvárra került kántortanítónak. A növendékek oktatása mellett műkedvelő operett-előadásokon lépett fel, temetéseken és esküvőkön énekelt, egy ízben Babits Mihály előtt is elénekelte Szekszárdon a Bánk bán nagyáriáját.

Családja és barátai féltették a művészi pályától, a neves színigazgató Rózsahegyi Kálmán pedig azt tanácsolta neki, hogy "hagyja a csepűrágást", és térjen vissza eredeti állásába.

Sárdy azonban eltökélt maradt, szabadnapjain Pesten képezte magát, s egy operaházi próbaéneklés után szerződtették. Először 1936. október 6-án Erkel Ferenc Bánk bánjában Ottóként lépett színpadra, de csak egy évvel később, Hubay Jenő egyfelvonásos operájában, a Cremonai hegedűsben fedezték fel, a kritika áradozott "könnyű, hajlékony lírai tenorjáról".

Hamarosan olyan nehéz feladatokat kapott, amelyekkel fiatal énekest csak ritka alkalommal tüntettek ki, így szerepet osztottak rá Wagner Nürnbergi mesterdalnokokjában.

Sárdy János az Operaháznak 1938-tól 1958-ig volt a tagja, vonzerejének titka szenvedélyes hangján kívül színészi képességében rejlett. 1940-től a filmesek is foglalkoztatták és már egy próbafelvétel után szerződést ajánlottak számára. Országos ismertségét a Te vagy a dal című film alapozta meg 1940-ben, ezután tizenöt filmben szerepelt és persze mindben énekelt is (Leányvásár, Álomkeringő, Rákóczi nótája).

Könnyed, természetes játékstílusa, derűs humora a filmen is jól érvényesült, ráadásul természetes, tiszta hangjára építve sok filmbe számára írtak bele egy-egy slágerízű könnyed dallamot (Kalotaszegi Madonna). Később emlékezetes alakítást nyújtott a Mágnás Miska filmváltozatában (1945) a mérnök alakítójaként, valamint a Déryné történetében mint Szentpétery Zsigmond (1951).

A kor legnépszerűbb énekes sztárja 1942-ben lépett először az Operettszínház színpadára, Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettjében vendégként. A szereposztás legendás volt: partnere volt többek között Honthy Hanna, az operett nagyasszonya, a fiatal Szeleczky Zita, valamint Latabár Kálmán.

A kritika szerint szerepében énekével úgy hódított, "mint egy ifjú Dzsingisz kán". Sárdy "elcsábult" és a könnyedebb műfajt választotta, s bár hivatalosan csak 1958-ban lett a Fővárosi Operettszínház tagja, a színház vezető művésze, bonvivánja maradt. Voltak akkor, akik emiatt lenézték, ám a közönség rajongó szeretete mindenért kárpótolta.

Főszerepet alakított többek között Kacsóh Pongrác János vitézében, Huszka Jenő Bob hercegében, Kálmán Imre Marica grófnőjében, Fényes Szabolcs operettjében Rigó Jancsit játszotta. Később feltűnt egy Broadway-musical hazai változatában is, a Makrancos hölgyet parafráló Cole Porter-darab, a Csókolj meg, Katám bonviván szerepében.

Az elegáns megjelenésű, vonzó külsejű Sárdy János 1963-ban Érdemes művész címet kapott. Hat évvel később, 1969. március 9-én halt meg Budapesten. Mellszobrát, amelyet a Fővárosi Operettszínház előcsarnokában állították fel, Kisfaludi Strobl Zsigmond mintázta meg.