Újabb hatalmas dobással startol a 15. jubileumi Sziget Fesztivál: a nulladik napon a magyar könnyűzene történetének egyik legsikeresebb formációja, a Locomotiv GT lép színpadra – nem nehéz megjósolni, hogy legalább akkora közönség előtt, mint az utána következő egy hét világsztárjai. Minden, amit tudni illik az LGT-ről.

Az LGT 1971 tavaszán alakult meg Budapesten már ismert, a közönség odaadó figyelme által övezett zenészek jóvoltából (már a zenekar nevében szereplő GT is a mögöttük álló hosszú útra utalt, hiszen ez a Gran Turismo rövidítése). A vezéregyéniség a kezdetektől fogva az Omegából ismert billentyűs Presser Gábor volt, aki egykori zenésztársával, Laux József dobossal és annak feleségével, a szövegíró Adamis Annával közösen fogott bele az újabb nagy vállalkozásba. A basszusgitárt a Metróból ismert Frenreisz Károly, a gitárt pedig a korábban a Hungáriában zenélő Barta Tamás akasztotta a nyakába.

Nehéz kezdetek

“Kétségtelenül könnyebbség volt, hogy zárt világban éltünk, nem nagyon lehetett nyugati lemezeket kapni itthon, és legalább ez a piac a miénk volt. Az LGT-vel Lengyelországban imádtak minket. Egy sima kétsáv sztereó élő felvételből egymillió lemezt adtunk el. Igaz, egy fillért sem kaptunk, de a mai napig forgalomban van. A Szovjetunióban is több millió lemezünket adták el, de ezekből sem kaptunk soha pénzt.” 

(Presser Gábor)Első lemezük az év végén jelent meg, de a kísérletezős, nem túl populáris dalok itthon nem kapták meg a megérdemelt figyelmet, szemben a nyugat-európai kritikusokkal: a New Musical Express kolumnistája egyenesen úgy fogalmazott, hogy a keleti csapat akár a következő nagy rockszenzáció is lehet. Az LGT 1972 nyarán már Angliában koncertezett egy fesztiválon a Genesis, Joe Cocker, a Faces és a Beach Boys illusztris társaságában, és Londonban rögzítették második lemezüket, mely a Ringasd el magad címet kapta.

Különösebben nagy közönségsikert Magyarországon még ez sem hozott, ellenben a tagok párhuzamosan elkezdtek dolgozni Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című kisregényének színpadra állításán. A nagy vállalkozás magát a zenekart is megosztotta: Frenreisz Károly 1973-ban távozott a csapatból, hogy megalakítsa saját bandáját, a Skorpiót, helyét Somló Tamás vette át.
A Popfesztivál eközben sikert sikerre halmozott, végül öt országban mutatták be. Ezt követően a közönség már az 1973-as Bummm! lemezt is nagy lelkesedéssel fogadta, és az album számos máig mindenki által ismert slágert rejtett: Ringasd el magad, Ő még csak most tizennégy, Vallomás, Miénk itt a tér. Az albumot ennek ellenére betiltották, de igazi eredmény nélkül: az LGT az Omega szintjére emelkedett népszerűség tekintetében.

Gran Turismo

Presserék 1974-ben három hónapos amerikai turnén vettek részt, ahol Jimmy Miller, a Rolling Stones egyik befolyásos háttérembere szerette volna tovább egyengetni karrierjüket, a magyar kultúrpolitikai vezetés azonban itthon letiltotta a készülő angol nyelvű lemezt és nem engedte élni őket a kínálkozó lehetőségekkel. A kudarc majdnem a csapat feloszlásához vezetett, Barta Tamás nem is tért haza a tengerentúlról, így a többiek Karácsony Jánost – becenevén Jamest – igazolták le a gitárosi posztra a Generálból. Az 1975-ös Mindig magasabbra frenetikus itthoni sikere – ezen a lemezen szerepelt a “Hihetetlen volt, hogy a 2002-es LGT-fesztiválfilmet nézve a közönségben alig lehetett velünk egykorú embert látni, viszont tizenéveseket annál többet. Félek, hogy az én generációm már nem érdeklődik az új dolgok iránt, és nem elég nyitott. Nem szeretem a nosztalgiát, és kicsit igazságtalanul haragszom is a korosztályomra, amikor olyanokat hallok, hogy "a mi időnkben sokkal jobb volt a zene, mint ma". Én ezzel egyáltalán nem értek egyet.” 

(Presser Gábor)
Szólj rám, ha hangosan énekelek, a Neked írom a dalt és az Álomarcú lány – némi gyógyírt jelentett a zenekart ért csalódásra, de a szocialista cenzúra az 1976-os Locomotiv GT V című anyagukat is károsnak minősítette és betiltotta. Ekkorra már Laux is a továbblépés mellett döntött: helyére először beugró jelleggel Németh Gábor, később Szekeres Gábor, végül pedig Solti János került.

Az LGT ebben a korszakban nemcsak Magyarországon örvendett komoly sikereknek: rendszeresen turnéztak Lengyelországban, Jugoszláviában, az NDK-ban és Csehszlovákiában. Az állam meglehetősen skizofrén módon viszonyult a zenekarhoz: népszerűségükkel nem lehetett dacolni és munkájuk színvonalát vitatni sem, így aztán az épp a Zene – Mindenki másképp csinálja lemez döbbenetes sikereit élvező Presser 1977-ben – a rockzenészek közül elsőként – Erkel Ferenc-díjat kapott. Ettől függetlenül azonban egy időre még ugyanebben az évben szemrebbenés nélkül tiltották le az LGT hazai fellépéseit, miután a csapatot kiutasították Romániából. Az ügy kiindulópontja egy heves, majdnem tettlegességig fajuló vita volt a bukaresti Ceausescu-palotánál a helyiekkel. “A bukaresti fellépés előtt, amikor hangolni kezdtünk, észrevettük, hogy egy korszerű felvevő berendezést készítenek elő.
Szóltunk, hogy nem akarjuk, hogy felvétel készüljön a koncertről, ilyen feltételek mellett nem koncertezünk. Erre fegyveres alakok az öltözőbe kísértek, és bezártak. A hazaérkezésünk után kaptunk egy értesítést arról, hogy nemkívánatos személyeknek számítunk Romániában. A magyar hatóságok közül senki nem állt ki mellettünk, a román állam pedig azóta sem törölte hivatalosan az akkori döntést”, emlékezett vissza később Presser.

Finis és feltámadás

“Ha nem keres meg Gerendai Károly, akkor nem lett volna koncert. Mindenki éli a saját életét, karrierjét, a saját munkáját csinálja, amikor négy-öt évente jön egy felkérés, lehetőség, akkor összeállunk.” 

(Somló Tamás)A zenekar folyamatosan készítette a lemezeket nemcsak magának, hanem például Kovács Katinak és Zoránnak is. 1983-ra végre az EMI gondozásában elkészülhetett az annyira áhított angol nyelvű lemez is Locomotiv GT X címmel – ez valójában még csak a kilencedik albumuk volt, de elszámolták – , ám már nem aratott akkora sikert, mint a korábbiak. A végül a csapat hattyúdalának bizonyult 1984-es Ellenfél nélkül szintén nem vált a közönség kedvencévé. A csapat egyre kevesebbet koncertezett, a tagok egyre többször tűntek fel máshol, az 1987. május 2-ai Tabán-fellépést követően pedig az LGT tetszhalálba merevedett, habár hivatalosan nem oszlottak fel. A csend csak 1992 májusában szakadt meg, amikor is Presserék a Nyugati pályaudvar épületében négy koncerten búcsúztak el – akkor úgy tűnt, végleg – a közönségtől.


A feloszlás nem tartott sokáig: 1997-ben Sándor Pál filmet forgatott a zenekarról, és az újra összehozott tagok olyannyira ráéreztek egymásra, hogy azonnal nekiálltak dalokat írni a legnagyobb titoktartás közepette. Az így megszületett 424 – Mozdonyopera jelentette az LGT újjáéledését. A tagok ugyanakkor nem kívántak visszakerülni a mindennapos mókuskerékbe és továbbra is azon voltak, hogy minden megmozdulásuk eseményszámba menjen. 1999-ben a Kapcsolat napon 200 ezer ember előtt léptek fel, majd 2002-ben egész napos LGT-fesztivált rendeztek az Óbudai-szigeten. Ugyanebben az évben A fiúk a kocsmába mentek címmel jelent meg az új album, ami ami a magyar hanglemezipar válsága ellenére is gyorsan bearanyozódott.

LGT a Kultúrparton

A Locomotiv GT 20 éves romániai kihagyás után 2007. július 29-én a marosvásárhelyi Félsziget Fesztiválon melegített be újabb budapesti nagy dobásához, amikor is augusztus 7-én a Sziget Fesztivál nulladik napján lépnek ismét a közönség elé. A tuk-tuk TV stábja Novák Péterrel együtt elkísérte Erdélybe a zenekart: az ott készített videoanyagot augusztus 1-től láthatják a Kultúrpart oldalain, és a szigetes koncertig számos további exkluzív érdekességgel szolgálunk majd a zenekar házatájáról.