Életének 99. évében hétfőn elhunyt Szepes Mária író – közölte a nevét viselő alapítvány elnöke. A mese, a science fiction és a spirituális irodalom egyik kiemelkedő képviselőjének temetéséről később intézkednek.
Papír Mária néven született. Apja 1911-ben, nem sokkal halála előtt megalapította az Újpesti Népszínházat, és a kis Mária már 3 éves korától gyermekszínészként kezdte pályafutását. 1915-ben anyja újra férjhez ment. Balogh Béla filmrendező vette el, aki színészként kezdte, majd 1916 és 1943 között 67 filmet rendezett.
Már kiskorában Papír Magda néven több némafilmben is játszott, köztük A megfagyott gyermekben, melyet nevelőapja rendezett. 1925-ben, 17 éves korában balettvizsgát, majd kereskedelmi érettségit tett, ami után a Walter-féle szemináriumban művészettörténetet, irodalmat, pszichológiát hallgatott.
A ’30-as években a szárnyait bontogató leendő írónő megismerkedett Szepes Béla képzőművésszel, többszörös atléta- és síbajnokkal, olimpiai ezüstérmessel, akivel össze is házasodtak, ezután vette fel a Szepes Mária nevet. Vallásos zsidó családban nevelkedett, ám már gyermekkorában meghatározó élmény volt számára a család ismeretségi köreiből beáramlott keresztény hit, amit fiatalkorában nevelőapja, most pedig férje is a családba hozott. Három évet töltöttek Berlinben. Szepes Mária ezalatt Samuel Gerling professzornál pszichológiát, irodalomtörténetet, összehasonlító vallásfilozófiát tanult, közben karcolatokat írt az Ullstein Berliner Zeitung im Mittag napilapba. Vizsgáit már nem tudta letenni, professzorát a nácik elhurcolták. Hazatértek, itthon is több újságba dolgozott be, de Orsi Mária néven forgatókönyveket is írt, köztük A megfagyott gyermek újonnan forgatott változatához. Dalszövegeket is írt, így a Mit bánom én és a Ne kérdezd, ki voltam slágerekhez.
A vörös oroszlán
1939-ben, Tihanyban, egy rózsakeresztes inspiráció hatására Szepes Mária hozzákezdett akkor még novellának indult írásához, mely az idők folyamán legismertebb regénye, majd az egyik legkalandosabb életű magyar könyv lett. Öt évig dolgozott A vörös oroszlánon, mely 1946-ban jelent meg először Orsi Mária álnéven, ám szinte rögtön felforgató és veszélyes műnek találták, és minden példányát bezúzták. Hamvas Béla négy példányt tudott megmenteni, amikből egy kikeveredett Amerikába. /„Amikor azt hitték, megölték a könyvemet, akkor kezdett el élni.”/, mondta Szepes Mária, és így is lett. A mű első német kiadása már 1947-ben megjelenhetett, Magyarországon 1984-ig tiltott irodalomnak számított, amikor is alaposan meghúzott változatban kiadásra került. A könyv alaptémája egy elixír, maga a /Prima Materia/, mely a halandókat halhatatlanná, vagy legalábbis hosszú életűvé teszi, és a kiválasztottaknak megadja azt a képességet, hogy emlékezzenek előző életeikre, tetteikre.
Nevéhez fűződik többek között A Vörös Oroszlán (1946), a Tükörajtó a tengerben (1976), a Lázadó szerepek (1985), a Mars szekere (1999) című kötet. A Pöttyös Panni-regények mellett számos gyermekkönyvet írt, ő a Táltos Marci (1979), a Boróka néni kincse (1979), az Eleven képeskönyv (1983) című alkotások szerzője.
Spirituális kötetei közé tartozik A mindennapi élet mágiája (1989), a Pszichografológia (1990), A sors és csoda mágiája (1995), A lélek anatómiája (2002). Több könyve számos idegen nyelven is megjelent, egyebek mellett németre, angolra, lengyelre, spanyolra és olaszra fordították műveit.
Íróként, dramaturgként több film is fűződik nevéhez. Szepes Mária a Magyar Írószövetség örökös tagja volt, 1972-ben Arany Meteor-díjjal, 1987-ben Galaktika-díjjal, 2001-ben életművéért Arany János-díjjal ismerték el.
