A cseh konyha annak ellenére, hogy nem mentes a német és osztrák befolyástól, jellegzetes mozzanatokban eltér más népekétől. A már említett szomszédok hatása mellett ugyanis két alappilléren nyugszik: a sörfogyasztáson és a másnaposságon.

Kezdjük ez utóbbival, mert ha nem vagyunk a sör esküdt ellenségei, nagy valószínűséggel részünk lesz benne Prágában. A „kocovina”, azaz macskajaj igazi népbetegség Csehországban, de ne gondoljunk mindjárt a számunkra is jólismert fejfájós gyötrelmekre: az itteni komlólé tisztasága garantálja, hogy ilyen kellemetlenségben csak nagyon ritkán lehet részünk, és olyankor is elsősorban önnön hibánk következményeként.

A legrosszabb, ha ész nélküli lelkesedésünkben gyakran rendelünk a sör mellé rövidet, legyen az akár Becherovka vagy Fernet: sose felejtsük el, hogy a sör itt nem kísérőital, hanem a társasági érintkezés alapja. Józan tanács szerint négy-öt sörre juthat csak egy-egy kupica, de ez sem kötelező: nem kell szégyellni, ha egyáltalán nem hódolunk a tömények oltára előtt! Érdemes talán itt felhívnom a figyelmüket arra, hogy sokak kedvence, a Budvar sör három-négy korsó után önmagában is okozhat fejfájást, legalábbis azoknak, akiknek szervezete nem bírja a röviditalokat! Ennek a furcsaságnak az oka a gyártási eljárásban rejlik, állítják a „szakemberek”, de azért ez sem általános érvényű: gyanússá teszi a dolgot az, hogy legtöbbször a Pilsner Urquell hívei figyelmeztetnek a fejfájás veszélyeire a Budvar sör fogyasztása esetén!

De térjünk vissza a másnaphoz. Egy valamirevaló prágai másnaposság nem is olyan kellemetlen dolog, jóllehet magam is sokszor ébredtem úgy, hogy – Hrabalt szabadon idézve – csak feküdtem az ágyban és könyörögtem, mielőbb szólítson magához az Úr... Aztán eljött a délután, és már nem is láttam olyan borzasztónak a világot, s benne az aranyló folyadékkal teletöltött axis mundit, minden cseh kispolgár létének középpontját, egyetlen biztos kapaszkodóját, azaz a söröskorsót... De azért nem könnyű az út idáig...

A másnaposságra sokak szerint legjobb ellenszer a kisüveges (0.33l) Pilsner Urquell, de van az úgy, hogy reggel inkább egy pohárka ásványvízzel öblítenénk le az előző napot: ha Csehországban vagyunk, úgy erre legalkalmasabb a Mattoni nevű, nem túl szénsavas, lágy víz. Ha megvolt az első reggeli pohár, legjobb, ha nyugodtan visszafekszünk vagy a fotelbe roskadunk: s ha mindehhez zenehallgatásra is módunk van, ha netán kéznél van Mozart Prágai Szimfóniája vagy Bach valamelyik brandenburgija, mondjuk Gould előadásában, nos, akkor az elkövetkező idő nem telik hiába... Ha úgy érezzük, hogy Mozart, Bach és Mattoni már megtették áldásos hatásukat, nekikészülhetünk a (más)nap fő attrakciójának, ami a èesneèká, miszerint fokhagymaleves elkészítése. Ez a remek gasztronómiai költemény egyszerűségében a mi rántottlevesünkkel mérhető össze: kell hozzá krumpli, fokhagyma, majoranna, só és pirított kenyérkocka. A többiek - sárgarépa, bazsalikom, tojás, leveskocka - már a kellemes luxus kategóriájába tartoznak.

Szóval, ha mindez megvan, a már forró vízbe tesszük az apró kockákra vágott krumplikat, a majorannát, esetleg leveskockát és répát, no meg a sót, és 10-15 percig főzzük. Ekkor tesszük bele a kinyomott vagy összepaszírozott fokhagymát, a bazsalikomot, majd elkeverünk benne egy egész tojást. Tálaláskor apró, jól megpirított kenyérkockákat szórunk bele. Aligha volt példa a másnaposságok hosszú történelme során, hogy egy ilyen leves ne segített volna! Aki dohányzik, annak most már nem árthat az ebédet követő egy szál cigi vagy egy jól megtömött pipa, és kezdődhet a délután... Mindenképpen ajánlatos egy kis séta a Városban: legjobban tesszük, ha elbattyogunk a Várba és megnézünk valamilyen kiállítást, természetesen csakis módjával - a túl sok művészet talán még az alkoholnál is veszélyesebb következményekkel járhat!

Higgyék el nekem, ilyenkorra már mindenkiben felmerül egy szépen csapolt sör gondolata – önismeret kérdése, hogy engedhetünk-e már a kísértésnek. Saját tapasztalatom alapján nem árthat meg egy 12° pilzeni a Vízilóhoz címzett kocsmában (U Hrocha), lefelé a várlépcsőnél, de éppúgy hasznunkra lehet egy korsónyi ser a Fekete Ökörben (U Èerného Vola), világos vagy barna, ízlésünk szerint. Azt sem ítélhetjük el, akit még mindig kísért az előző nap emléke és továbbra is ellenáll: ezeket ugyanúgy utoléri a végzet, legfeljebb néhány órával később. Addig beülhetnek egy kávézóba, megírhatják szeretteiknek képeslapjukat vagy hazamehetnek egy kis pihenésre – ilyenkor azonban már óva intek mindenkit az újabb zenehallgatástól, mivel a délutáni órákban hág tetőfokára a másnaposok jólismert depresszió-hajlama!

Este hat után a sörre való szomjnak ellenállni már kifejezetten káros lehet egészségünkre: ha mégsem akaródzik elindulni a szálláshelyhez legközelebb eső kocsmába, olvassunk el néhány oldalt Hrabaltól, vagy álmodozzunk csak... arról, hogy ez az élet itt mégiscsak szépséges, hogy Isten után a Nő a legnagyobb titok a világban, hogy a barátság és a szerelem a két legszebb csoda, és hogy már a puszta tény, mely szerint Prágában vagyunk, remek alkalom arra, hogy mégiscsak elinduljunk, és egy sörözőben tovább gondolkozzunk: mi lenne velünk e zűrzavaros évezred küszöbén, ha nem lenne sör, ha nem léteznének kisasszonyok, ha nem lenne kocsma és másnaposság, Bach és Mattoni, Philia és Eros, a Víziló nevű kocsma és fokhagymaleves...