Százkilencven éve, 1817. szeptember 5-én született Szentpétervárott Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj orosz költő, író, a késői romantika egyik legmarkánsabb alakja. Alekszej Tolsztoj még egy volt az orosz irodalomban, ő a Golgota szerzője, de őt Alekszej Nyikolajevicsnek hívták.

Alekszej Konsztantyinovics grófi származék volt, s másodunokatestvére Lev Tolsztojnak. Szülei válása után anyja, majd író nagybátyja nevelte.

Gyermek- és ifjúkora a művészet és a nagyvilági életforma jegyében telt, bálok, vadászatok, szerelmek, utazások követték egymást. Megismerkedett Puskinnal, Gogollal, sőt Weimarban Goethével is. Egy ideig úgy tűnt, hogy a diplomáciában csinál karriert, Németországban teljesített külügyi szolgálatot, majd az udvari kancellárián dolgozott. 1856-ban, II. Sándor trónra lépésekor az uralkodó szárnysegédje lett, de nem vonzotta az udvari légkör, így öt év után visszavonult. Életének egyetlen nagy szerelme Szofja Andrejevna Miller volt, aki megismerkedésük idején még férjnél volt, s csak tizenkét év után sikerült összeházasodniuk. Az író 1875. október 10-én hunyt el Krasznij Rogban.

Életében egyetlen verseskötete jelent meg 1867-ben. Társadalom- és történelemszemléletét is a romantika határozta meg, szerelmi és természetlírájának alaphangja a borongás, az elvágyódás, a bánat. Nagy hatással volt rá a népköltészet is, az orosz népi hősökről szóló hagyományok ihlették balladáit, példázatait (Ilja Muromec, Szadko, Aljosa Popovics).

Élénk érdeklődéssel kutatta hazája történelmét, főként a kijevi Rusz, Novgorod és a moszkvai államalapítása korszaka érdekelte. Történelmi drámatrilógiájában (Rettegett Iván halála, Fjodor Ioannovics cár, Borisz cár) a XVI. század végének és a XVII. század elejének eseményeit dolgozta fel. A romantikus darabok a bojárokat eszményítik, s a valós történelmi alakok mellett saját képzeletének teremtményei is szerepelnek bennük. A Walter Scott-i romantikus történelmi regény hagyományait követő Szerebrjanij herceg című regényében (nálunk Ezüstherceg címmel jelent meg) szintén történelmi témát dolgozott fel, s szigorú bírálatot mond a mindenkori hatalomról.

Munkásságának igen jelentős alkotásai szatírái, az orosz történelem abszurditását kifigurázó Oroszország története Gosztomiszltől Tyimasevig, a csinovnyiklelkűséget ostorozó Popov álma, a cenzúra sötétségét gúnyoló Episztola M.N. Longinovnak a darwinizmusról. Külön fejezete pályájának az unokatestvéreivel közösen megalkotott Kozma Prutkov néven jegyzett komikus költemények. Prutkov a Hitelesítő Iroda hivatalnoka, aki különböző témákról verselget a kor irodalmi divatjait követve, szójátékok és irodalmi közhelyek ismételgetésével. Tolsztoj lírájának zeneisége számos zeneszerzőt megihletett, Csajkovszkij, Muszorgszkij, Rahmanyinov is komponált.

Forrás: MTI