Hosszú, súlyos betegség után szeptember 6-ára virradóra elhunyt Luciano Pavarotti. A 20. század második felének egyik legnagyobb és legkedveltebb operaénekese 71 éves volt: a Három Tenor egyikeként rengeteget tett azért, hogy a stílus népszerűsége ne csak megmaradjon, de növekedjen is.
Luciano Pavarotti kétheti kivizsgálás és kezelés után augusztus 25-én távozott egy modenai kórházból, ahol hasnyálmirigyrákkal műtötték. A művész több mint egy éve, tumorjának eltávolítása óta nem jelent meg a nyilvánosság előtt.
Pavarotti 2005-ben jelentette be, hogy befejezi pályafutását. Búcsúturnéra indult, de azt gyakran meg kellett szakítania betegségek és sérülések miatt. Műtétjét 2006. július 7-én jelentette be menedzsere, ezután valamennyi tervezett fellépését, köztük budapesti koncertjét is lemondták. Az olasz kormány kedden jelentette be, hogy egy új kitüntetést ítélt oda Pavarottinak.
A hatóságok kordonnal vették körül a művész házát, hogy a világhírű tenorista halálhírére gyülekező tömeg biztonságos körülmények között róhassa le kegyeletét. Pavarotti temetése szombaton lesz.
Minden felállásban pótolhatatlan
Minden idők egyik legnépszerűbb és legsikeresebb operaénekese, a világhírű Három Tenor egyike 1935. október 12-én született Modenában. Apja pék, anyja dohánygyári munkás volt. Kisfiúként altot énekelt a helyi székesegyház kórusában, mutálása után pedig csatlakozott a Modenai Városi Kórushoz, melynek édesapja, Fernando is a tagja volt. Rövid ideig dolgozott iskolai tanárként, illetve biztosítási ügynökként. Abban az időben komolyan futballozott, és abban is tehetséges volt.
Operaénekesként Reggio Emiliában debütált a Bohémélet Rodolfo-jaként 1961. április 19-én. Karrierje rögtön ezután gyors iramban ívelt fölfelé, hiszen 1963-ban Amszterdamban mutatkozott be a Lucia di Lammermoor Edgarjával. Ugyanezt a szerepet énekelte 1965-ben Miamiban Joan Sutherlanddel, aki ezt követően ausztráliai turnéra hívta meg őt. 1966-ban a londoni Covent Gardenben Az ezred lányában Tonio-t alakította, a szerepben előforduló kilenc egymás utáni magas C hatására népszerűsége ugrásszerűen megnőtt. Korábbi éveiben – hangjának izgalmasan szép tónusa miatt a felsőbb regiszterekben – elsősorban Verdi, Bellini, Donizetti és Puccini műveire fókuszált, de később, ahogy hangszíne sötétedett az évek során, a verista szerzők operáiban is ugyanilyen hiteles alakítást tudott nyújtani.
1972-ben a New York-i Metropolitan Opera is megnyílt számára, és a következő több mint 20 évben Európa és Amerika majdnem minden operaházában fellépett. A ’80-as években Kínában is nagy elismerésre tett szert Puccini Bohéméletével. A Három Tenor tagjaként José Carreras és Placido Domingo oldalán azon fáradozott, hogy az opera műfaját minél szélesebb társadalmi körben elfogadhatóvá, sőt kedveltté tegye. Erőfeszítéseiket hatalmas közönségsiker övezte, népszerű operaáriákat rejtő albumaik milliószámra fogytak világszerte. Mint azt augusztus 30-ai pécsi koncertje előtt José Carreras megerősítette, Pavarotti pótolhatatlan a Három Tenor soraiban, helyére nem keresnek mást. "Imádtam csodás humorérzékét. A közös koncerteken gyakran elfelejtettük, hogy tulajdonképpen fizető közönség előtt szerepelünk, annyit mókáztunk egymás között", emlékezett kollégájára Placido Domingo.
Az énekes rendszeresen jótékonykodott, segítette az AIDS-betegeket és az árvákat, különösen a jugoszláv polgárháború áldozataira fordított nagy hangsúlyt.
