Különös ember képe kerekedik ki abból a kétkötetes életrajzból - és a hozzá csatolt levélgyűjteményből - , melyet Andrew Lycett jelentetett meg Sir Arthur Conan Doyle-ról.

"Ez, a véres alabárddal, én vagyok" - szól egy képaláírás. Mellette hevenyészett rajz a következő magyarázattal: "Az anyákat lelövik, a kicsinyek fejét bottal zúzzák szét". Doyle orvosgyakornok írja mindezt anyjához intézett levelében egy bálnavadász hajóról, amelynek legénysége százával öldösi a fókákat. A fiatalember is részt vesz a mészárlásban és még élvezi is, ahogy ez a levelekből kiderül. Az író ekkor még nem "Sir", hanem egyszerű fiatalember, aki elmenekült otthonról alkoholista apja és talán anyja fojtogató szeretete elől - idézett a Corriere della Sera Lycett művéből. 

Conan Doyle fiatalon arról álmodik, hogy nagy író lesz, olyan, mint honfitársa, Dickens. Ez azonban nem sikerül neki. Sohasem írja meg a Twist Olivért, a Copperfield Dávidot. A kritika többségének véleménye szerint sohasem ér fel az igazi művészetig. Sherlock Holmes ugyan ismertté és gazdaggá teszi, de be is zárja egy műfajba, témába. 

Reményét azonban nem adja fel, erre vágyik ezer más kísértés mellett. Ilyen a spiritizmus iránti vonzódása, a mesék világa, ami odáig viszi, hogy megpróbálja lefényképezni a tündéreket, a manókat. Betegesen vonzza az erotika is, bár a nőket nem sokra becsüli. "A nő sorsa, hogy a férfi kiegészítője legyen" - hangoztatja. Érdekes: amellett, hogy túlzottan ragaszkodik anyjához, feleségeivel - kettő volt neki - zsarnokként bánik. És nem veti meg a kábítószereket, a kokaint és a morfiumot sem. Vagy talán éppen ez a beteges kötődés vezette ide?


Forrás: MTI