Száz éve, 1907. szeptember 26-án született Radványi Géza Kossuth díjas filmrendező, a neorealista film hazai megteremtője. Grossmid Géza néven látta meg a napvilágot egy régi kassai patríciuscsaládban, öccse Márai Sándor író volt.

Itthon már neves újságíró volt, amikor Párizsba indult szerencsét próbálni, de Svájcban "elakadt", s évekig a Népszövetséghez akkreditált legfiatalabb riporter lett. A harmincas években német és francia filmgyárak forgatókönyvírója és rendezőasszisztense volt, Magyarországra 1939-ben tért haza.

Saját forgatókönyve alapján készült alkotásait - Zárt tárgyalás, Európa nem válaszol, Egy asszony visszanéz - magyar filmekben addig szinte ismeretlen lélektani hitel, gondos színészvezetés, atmoszférateremtő képesség és a korszerű filmnyelvi eszközök alkalmazása jellemezte. Nevéhez fűződik a Mikszáth Kálmán regényéből készült első magyar színesfilm-kísérlet, A beszélő köntös első változata.

A második világháború után a Színház- és Filmművészeti Főiskolán ő lett a filmfőtanszak első vezetője. Barátságot kötött Balázs Bélával, a filmesztétával folytatott vitákban alakult ki új filmrendezői szemlélete. 1947-ben készült a világhírt hozó, ma is klasszikus Valahol Európában, amelynek forgatókönyvét Balázs Bélával közösen írták. A film formai szempontból és mondanivalójában is forradalmian újnak számított, külföldön sokáig ez képviselte "a magyar filmet".

Radványi megrendítő képet festett a háború következményeiről az országúton csavargó, kallódó gyerekek életében, szuggesztíven ábrázolta a felszabadulás érzésével keveredő félelmet. Talán csak az érzelmesség túlcsordulása zavaró itt-ott, ám a Valahol Európában sallangmentes hangja az olasz neorealizmus nagy filmjeinek méltó társa. Csak a kortársak voltak értetlenek, a sajtó a bemutató után kozmopolitizmussal, sőt hazaárulással vádolta a rendezőt, akit ettől függetlenül 1949-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

Radványi a támadások miatt elhagyta az országot, s először Rómában, majd Münchenben telepedett le. Külföldön több mint húsz filmet rendezett, amelyek közül a leghíresebbek a Légikisasszonyok, A tiroli kastély, A sztálingrádi orvos, a Tamás bátya kunyhója. Ő fedezte fel a franciák egyik legnépszerűbb komikusát, Louis de Funes-t és a bolti eladóból lett filmsztár Genevieve Page-t. Monsieur Bard különös óhaja című filmjéről - amely saját bevallása szerint legszemélyesebb filmje - egy párizsi kritikus azt írta: "A legfranciább film, amit valaha láttam, és ráadásul egy magyar rendezte." A hatvanas évek elején egy derűs, szatirikus vígjátékot is forgatott két részben Nem kell mindig kaviár címmel.

Radványi Géza 1977-ben, Makk Károly biztatására tért vissza Magyarországra. 1980-ban, hetvenkét évesen az egykori tanítványaival és munkatársaival készített Circus Maximusban mondott hazájának köszönetet. A századforduló táján született magyar filmes generáció egyik utolsó, meghatározó alakja 1986. november 26-án halt meg.

Forrás: MTI