A Petőfi Irodalmi Múzeum Éljen a Grund! című kiállításával ünnepli a 100 éve megjelent Molnár Ferenc-regényt, A Pál utcai fiúkat. A történetet és hőseit, Nemecsek Ernőt, Bokát vagy Áts Ferit mindannyian jól ismerjük, megálmodójukról azonban keveset tudunk. Ki is volt valójában Molnár Ferenc?

Kevés regény ábrázolja olyan sokrétegűen és érzékenyen a kamaszok világát, mint Molnár Ferenc műve, A Pál utcai fiúk. Ezért sem véletlen, hogy kötelező olvasmány lett belőle. Az 1890-es évek pesti gyerekvilágának ezt a lírai krónikáját többször is feldolgozták, színpadon és filmen egyaránt. Leghíresebbnek közülük a Fábry Zoltán rendezte 1968-as változat bizonyult, ami magyar-amerikai koprodukcióban készült. A Pál utcai fiúk főszereplői józsefvárosi gyerekek, akiknek két bérház közötti grund jelenti a szabadságot és a hadszínteret. Ezen kereten belül mutatja be az iskola és játék, barátság és harc, összetartás és árulás megnyilvánulásait a kamaszvilág tükrében, a gyerekek szemszögéből nézve és megértve. A történet két rivális banda között játszódik, akik a grundon - és a grundért - folyó harcot élet-halál kérdésének tekintik, ám ez a romantikus játékhadszíntér az író fantáziája által jelképpé válik, ahol a fennmaradásért kell háborúzni. Mert ennek a világnak is megvannak a saját törvényei, szokásai, egyesületei és erődítményei. Tehát vezérei és közkatonái is. Boka és Áts Feri a két tábor vezére, Geréb, az áruló, s az önfeláldozó Nemecsek Ernő egytől-egyig kiforratlan, alakuló egyéniségek, és Nemecsek híres önfeláldozása sem a szokványos hősi tett, sokkal inkább a grundért folyó háború során önkéntelenül is bátor hőssé váló hétköznapi kamasz természetes cselekedete.

A regény először 1906-ban, a mára elfeledett Tanulók Lapja című ifjúsági folyóiratban jelent meg folytatásokban. A 28 éves Molnár Ferenc egy körúti kávéház karzatán ülve dolgozott az újabb és újabb részeken, miközben valószínűleg nem is sejtette, hogy éppen a legnagyobb karriert befutó magyar ifjúsági regényt írja. A következő évben a történet könyv formában is megjelent, és az 1910-es évek elejére már angolra és németre is lefordították. Százéves pályafutása során készült belőle némafilm, hangosfilm, filmsorozat, és számos országban kötelező vagy ajánlott olvasmánnyá tették.

A megálmodó

Molnár Ferencet a világ elsősorban színpadi szerzőként ismeri. Negyvenkét színdarabja közül a legjobbak, Az ördög (1907), a Liliom (1909) és A testőr (1910) egyaránt sikert arattak Bécsben, Berlinben, Olaszországban és az Egyesült Államokban. Szellemes dialógusai, kiváló dramaturgiája, a polgári életmódról alkotott finom kritikája és a darabokban megbúvó lélektani megfigyelései mindenütt lenyűgözték a közönséget. A színművek népszerűsége fontos szerepet játszott abban, hogy külföldön korán felfigyeltek A Pál utcai fiúkra.

Molnár Ferenc (eredeti nevén: Neumann Ferenc) 1878. január 12-én, egy német eredetű zsidó polgárcsaládban született Budapesten. Édesapja, Neumann Mór (1848–1907) valójában sebész volt, de sokáig üzemorvosként dolgozott előbb a Margit híd építésénél, majd a Ganz Gyárban. Édesanyja Wallfisch Jozefa volt.

Középiskolai tanulmányait 1887 és 1895 között a Lónyai utcai Református Gimnáziumban végezte. Ekkor már aktívan újságírónak készült, de szülei nyomására 1896-tól egy évig a genfi egyetemen, később Budapesten jogot tanult. Ebben az időszakban már cikkei jelentek meg budapesti napilapokban, többek közt a Pesti Hírlapban, hazatérte után a Budapesti Naplóban. Ezzel párhuzamosan irodalmi műveken és idegen nyelvű színdarabok fordításán is dolgozott. Ekkoriban magyarosította nevét, azzal az indokkal, hogy felmenői közt akadt molnár.

Első nagy feltűnést keltő írása az 1901-ben megjelent szatírikus regénye, Az éhes város volt. Ugyanebből az esztendőből származik az Egy gazdátlan csónak története című lírai kisregénye, melyben egy 15 éves lány tragikus szerelmi történetét beszéli el. Első önálló színpadi műve A doktor úr volt, amely nagy sikert aratott az 1902. novemberi Vígszínházbeli bemutatón.

1906-ban feleségül vette Vészi Margit festő-írónőt, főszerkesztője, Vészi József leányát, ez a házasság azonban nem volt tartós. Fél év után különköltöztek, bár a válásra csak négy év múlva került sor. Egy lányuk született, Molnár Márta (mecénás, a Válasz című lap főszerkesztője, aki Sárközi György író felesége lett).

Első külföldi színpadi sikerét 1907-ben aratta Az ördög című színdarabjával. 1908-tól már több városban is játszották színpadi műveit (Bécs és Berlin mellett Olaszországban és az Egyesült Államokban is), de a polgári társadalom kritikája miatt az előadások nem mindig találtak kedvező fogadtatásra. Legnagyobb sikerét a Liliommal aratta. Az 1909-es budapesti bemutató után 1912-ben a bécsi előadás következett. 1934-ben Fritz Lang megfilmesítette, és alapjául szolgált az 1945-ben a Broadwayen bemutatott Carousel (Körhinta) című musicalnek. 1907-ben írta meg A Pál utcai fiúkat.

Az első világháború alatt Galíciában volt haditudósító; erről írta 1916-ban az Egy haditudósító emlékiratai című könyvét. 1922-ben feleségül vette Fedák Sárit, de ez a házasság is hamarosan válással végződött. Az 1920-as és '30-as években sok könnyed színdarabot írt, amelyek korának legnépszerűbb színpadi szerzőjévé tették.

A fenyegető nemzetiszocializmus elől 1937-ben Svájcba, majd 1939-ben New Yorkba menekült. Amerikában súlyos depressziója ellenére forgatókönyveket és színdarabokat írt. 1949-ben mutatták be a Broadway-en Panoptikum című darabját. Harmadik felesége Darvas Lili színésznő volt. 1952. április 1-jén New Yorkban halt meg. Az ízig-vérig pesti író tehát, aki az egész világgal megismertette a nyolcadik kerületet, idegen földben nyugszik. Sírjára leghíresebb színdarabjának egyik mondatát vésték: "Te csak most aludjál, Liliom!"