Deák Endre nagykárolyi lantművész, muzikológus, a Collegium Musicum együttes vezetője kapja az idén a Magyar Régizenei Társaság által alapított Tinódi-lant díjat.

Az elismerést Hubay Miklós drámaíró, a kuratórium elnöke adja át október 20-án, Balassi Bálint költő születésnapján, a régi magyar vers ünnepén Budapesten, a Nagy Ignác utcai unitárius templomban.
Az eseményen a Tinódi-lant korábbi díjazottjai az idei kitüntetettel közösen adnak műsort. A művészek Balassi Bálint, Wathay Ferenc, Bogáti Fazakas Miklós, Pécsely Király Imre, Szkárosi Horváth András, Bakfark Bálint és mások verseiből állítják össze a zenei est programját.

Az énekelt vers elismerésére 1999-ben alapított díj egy fából faragott kobozt (a lant elődjeként számon tartott pengetős hangszer) formáz. Az eddigi kitüntetettek között volt Csörsz Rumen István, Zádori Mária, Kobzos Kiss Tamás, tavaly Kátai Zoltán részesült az elismerésben.

Az idei díjazott, Deák Endre 1952. december 24-én, Marosvásárhelyen született. A művész sok éve a nagykárolyi művelődési ház művelődési szakirányítója, több román népzenei együttesben játszott, régizenei formációjával 1977-ben lépett fel először, s jelentős kotta- és hangzóanyag gyűjteményt halmozott fel - összegezte a társaság.

Balassi Bálint, a magyar nyelvű költészet első kiemelkedő alakja 1554. október 20-án született Zólyom várában. A szerelmes verseinek ciklusáról, Anna-, Júlia-, Célia- és Fulvia-verseiről, virágénekeiről és fordításairól ismert költő művészetére a reneszánsz, mindenekelőtt Petrarca költészete volt nagy hatással. Balassi Bálint, akinek életében nem jelentek meg művei nyomtatásban, Esztergom 1594-es ostromakor sebesült meg és május 30-án halt meg.

A díj névadója, Tinódi Lantos Sebestyén 1510 körül született Tinódon. Miután egy sebesülés folytán katonai szolgálatra alkalmatlan volt, járta az országgyűlések, ütközetek színhelyeit és tapasztalatait versekbe szedve írta meg. Énekeihez dallamokat szerzett és ezeket lanttal kísérve adta elő. Az énekszerző, a XVI. századi magyar epikus költészet képviselője Sáron hunyt el, 1556. január 30-án.