70 évvel ezelőtt, 1937. december 3-án halt meg az egyetemes magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, József Attila, aki Balatonszárszón egy tehervonat kerekei alá vetette magát. A költő halálának körülményeit illetően a mai napig nincs teljes egyetértés, az igazságra ugyanakkor nagy valószínűséggel sosem derül már fény.
1937-ben nővéreihez került azok balatonszárszói panziójába, az év december 3-án pedig életét vesztette, amikor egy tehervonat elé esett. Öngyilkos lett – állítja a hivatalos irodalomtörténészi álláspont, nem véletlenül, hiszen József Attila már fiatalon is kísérelt meg öngyilkosságot: kisgyermekként egyszer lúgköves oldattal akart véget vetni életének, de végül keményítőt ivott. 17 esztendősen szintén meg akarta ölni magát, ekkor végrendelkezett is. A költőt először Balatonszárszón temették el, majd 1942-ben a budapesti Kerepesi temetőbe került örök nyugalomra.
Kérdőjelek
A történészek az álláspont hivatalossá emelésekor a költő testvérének, József Jolánnak leírását fogadták el hitelesnek, és senki sem vonta kétségbe József Attila utolsó óráinak történetét. Az ellentétes álláspont fő képviselője Garamvölgyi László, az ORFK kommunikációs igazgatója, aki több írást és könyvet is jegyez a témában. Garamvölgyi Hogyan halt meg József Attila című könyve szerint a költő nem akarta megvárni, amíg Balatonszárszón a tehervonat elindul, hanem megpróbált a szerelvények között átbújni. Közben azonban a vonat hirtelen elindult és a himbálódzó vaslánc olyan súlyos ütést mért a fejére, hogy meghalt. Ahogy visszazuhant a sínek közé, a vonat a jobb karját is leszakította.
„Az öngyilkosok a vonat elé vetik magukat, mégpedig féktávolságon belül vagy a mozdonyvezető által be nem látható kanyarulatban, hiszen biztosra akarnak menni, mert eltökélt és végleges szándékuk az önkéntes halál. Ezzel analóg, amikor – a fentiekhez hasonló számításból – a sínekre fekszenek, szintén az előzőekkel megegyező módon (féktávolságon belül, kanyarulat stb.), amiből ugyancsak az következik, hogy a vonat, a mozdony előtt, hajtják végre tettüket”, írja Garamvölgyi, aki más körülményekre is felhívja a figyelmet. „Az öngyilkosnak tudnia kell, mikor jön a vonat. Az inkriminált, 1284-es számú tehervonat – mint rendesen –nem volt feltüntetve a menetrendben, annak érkezéséről (darabárú szerelvény) csak a vasutasok rendelkeztek információval.” Meglátása szerint „az öngyilkos jellemzően a legegyszerűbb, akadálymentes megoldást választja, ellentétben az 1937. december 3.-án Balatonszárszón történtekkel. József Attila átbújt a sorompón, a 15.-ik és a 16.-ik kocsi közé keveredett.”
A kérdést ma már persze úgy is meg lehet fogalmazni, számít-e igazán, hogyan is vesztette életét a magyar irodalom egyik leghatalmasabb alakja. József Attila életműve halálának körülményeitől függetlenül is teljesen kerek, egységes egész, önálló fejezet – a nyelvi nehézségek miatt alighanem csak mi, magyarok tudjuk, hogy nagy valószínűséggel az egész 20. század legnagyobb költője volt, de a tényeken mindez mit sem változtat. Mint ahogy az sem változtatná meg alapjaiban a róla kialakult képet, ha kiderülne, tragikus baleset történt.
