Megtervezte hazája fővárosát, új fejezetet írt az építészetben, száműzetésbe kényszerült, s még filmet is forgattak életéről. 99 évesen újranősült, december 15-én pedig századik születésnapját ünnepli Oscar Niemeyer, a modern építészet mestere.
Rio de Janeiróban született, a tehetősebb fehér családok gyermekeihez hasonlóan ő is a cariocák felelőtlen bohém életét élte, csak 21 évesen fejezte be középiskolai tanulmányait. Nem sokkal később megnősült, a házassággal a felelősségérzete is feléledt. Munka mellett az Escola de Belas Artes hallgatója lett, 1934-ben építészdiplomát szerzett. Már ekkor elégedetlen volt a brazil utcaképpel, újat akart alkotni. A nemzetközi hírnevet az 1939-es New York-i világkiállítás hozta meg, a brazil pavilonnak páratlan sikere lett."A brazil építészet a nemesség és az elegancia nyelvén beszél, szereti a fényt, a teret, és az íveket. A hagyományos modern építészet a dór, a brazil modern építészet a ión" - mondta Niemeyer társa, Lúcio Costa.
1940-ben Belo Horizonte polgármestere, Juscelino Kubitschek kérte fel Niemeyert egy hatalmas terv megvalósítására, a Pamphulha projekt részeként épült meg az Assisi Szent Ferenc templom is, amelyet modern stílusa és oltárképe miatt csak 1959-ben volt hajlandó felszentelni az egyház. 1947-ben a New York-i ENSZ-palota tervezésében vett részt, a Yale és a Harvard Egyetem is professzori állást kínált neki. Kommunista nézetei miatt azonban (Fidel Castro egyszer azt mondta róla: Niemeyer és én vagyunk az utolsó kommunisták a Földön) megtagadták tőle a vízumot.
Az ötvenes évek alkotásaiból kiemelkedik a saját maga számára tervezett ház, a Casa das Canoas, amelyben 1956-ban a frissen elnökké választott Kubitschek is felkereste, hogy élete egyik legnagyobb feladatát bízza rá. "Új fővárost építünk Brazíliának, és azt akarom, hogy maga segítsen ebben" - mondta az elnök. A többi már történelem. Niemeyer tervezte Brazíliaváros épületeit, Lúcio Costa pedig a várost. A világ egyik legérdekesebb fővárosa páratlan épületek együttese, egyedülálló ívekkel és formákkal. A katedrális, az elnöki palota, a kongresszus épülete Brazília jelképeivé váltak.
A dicsőség után a meghurcoltatás időszaka következett az építészet szobrásza számára. A jobboldali katonai puccsot követően nem volt hely egy elkötelezett baloldalinak, "A kommunista építészet helye Moszkvában van" - mondták róla. Irodáját felforgatták, megrendeléseit lemondták, s a mester önkéntes száműzetésbe vonult. Párizsban a Champs-Elyséen nyitott irodát, innen irányította európai, ázsiai, és észak-afrikai terveinek megvalósulását. Csak a nyolcvanas évek végén tért vissza hazájába, ahol azóta is dolgozik. Mint mondja, ő már 40 éve hatvan éves, mert ha számolná születésnapjait, már régen meghalt volna.
Forrás: MTI
