Kilépve a Szépművészeti Múzeumból, Friedensreich Hundertwasser budapesti kiállításáról, egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett. Nevetett, mert tetszettek a festmények és sírt, mert tudtam, hogy az „Egy varázslatos különc” nevet viselő kiállítás nem azoknak szólt volna, akik ismeretlenként próbálták megszeretni őt a látottak alapján – a vendégkönyv tanulsága szerint sikertelenül.
Vallásos tevékenység
Festészetét merőben különbözőnek tekintette minden ismert irányzattól, élő festészetnek nevezte, melynek kimondott célja az volt, hogy megmutassa az embereknek, hogyan éljenek. Magyarázata szerint azt a paradicsomot tárja elénk, amiben mindnyájan élhetnénk, ha képesek lennénk meglátni. A festészetet vallásos tevékenységnek tekintette, amiben a művész feladata, hogy elérje azt a befogadó tudati állapotot, amiben a kivülről jövő benyomások, inspirációk befogadására képes. Ebben az állapotban töltheti aztán meg műveit élettel és értékkel, ahogyan a víz megtölti az üres poharat. Visszatérő motívumai voltak a színes ablakok, az eső, a vitorlás-száj, a csigavonal, a vér, a tűz, a fák és a virágok egyfajta sajátos, körszerű ábrázolása – nehezen találunk olyan képet, amin nem szerepel legalább egy ezek közül. Ez persze nem véletlen, éppen ezen minták hangsúlyozása révén akarta megmutatni azt a világot, amiben ő élt és amiben szerinte mindenkinek élnie kellene.
Színes házak
Építészetében az organikus irányzatot képviselte, és ahogyan másban, ezen a téren sem szabott határt saját magának. Ennek az építészeti irányzatnak az a célkitűzése, hogy olyan épületeket tervezzen, amelyek szerves egységet alkotnak a körülöttük lévő természettel és ennek érdekében a természetben megtalálható formákat használ, az egyszerű hullám- vagy csigavonaltól kezdve a bonyolultabb szerves formák megmintázásáig. Hundertwasser egy nagy adag filozófiát is csempészett műveibe, amiknek burkolatlan célja volt az ember természethez való visszatérítése olyan egyszerű eszközökkel, mint a szemét újrahasznosítása vagy a lakóhelyek parkosítása. A szerves építészet alapjai az egészen régi, mai fogalmaink szerinti építészet nélküli építkezésben keresendők, magát a fogalmat először Frank Lloyd Wright használta saját munkáira. Az ezzel a szellemiséggel készült épületeken egyszerű megoldásokat figyelhetünk meg, amik az ember mint felhasználó szemszögéből közelítik meg a lakóhely használati funkcióit.
Hundertwasser nem értett egyet azzal, hogy csak az tervezhet épületeket, akit diploma jogosít fel erre: szerinte az építészethez mindenkinek joga van, különben nem is lenne művészetnek nevezhető.
Hundertwasser mondta:
„A természetben nincs gonosz, egyedül az emberben van gonosz.”
„Néhányan azt állítják, a házak falakból állnak. Szerintem ablakokból.”
„Minden egyes ablaknak megvan a maga joga az élethez.”
„Ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új valóság kezdete.”
Lakóépületeken kívül tervezett templomot, éttermet, hulladékfeldolgozót, iskolát, nyilvános wc-t. Az organikus irányzathoz sorolható bioházakhoz hasonlóakat is álmodott, melyeknek csak kis hányada épült meg valójában. Ezt az ökoszemléletet talán legékesebben példázó építménye a Bad Blumauban található termálfürdő és hozzá tartozó épületegyüttes. A kis osztrák falu határában, erdővel határolt területen fekszik az egészségcentrum, mely a Vulkania névre keresztelt gyógyforrást veszi körül. A fürdő ma is teljes testi és lelki élményt óhajt nyújtani a látogatóknak, megnyugvást adni a mindennapokban, nem csak a kúrák, hanem a látvány harmonikussága révén is.
Nehéz megérteni a művész világát, ez nem kétséges, értelmezése azonban olyannyira szabad, amilyennek ő maga az alkotást tartotta. Értelmezzük hát bátran bárhogy, akár részleteit, akár egészét, akit egyszer elfog a Hundertwasser-láz, az úgysem fogja tudni kiheverni.
