Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Egy túlságosan amerikai legenda

Egy túlságosan amerikai legenda

DUÁ a szerző friss bejegyzései 2008. 01. 05.
Paul McCartney mindent kipakol
2010-01-27 07:50:00

Tudja Ön, ki az a Paul McCartney? Nyilván igen, de lehet, hogy igazából mégsem... Barry Miles könyvéből

„Néha bekerülünk a Legyen Ön is milliomosba”
2010-01-24 07:38:00

Decemberben került a boltokba a Pokolgép 1992-es albumának, a Vedd el, ami járnak újrakiadása. Ennek kapcsán

„Az István, a király erdélyi előadásait sosem a románok gáncsolták el”
2010-01-22 06:34:00

Nemrég került a boltokba Varga Miklós két CD-n soha meg nem jelent lemeze, az Európa és a Játék

„Tódultak ránk a jó nők”
2010-01-17 07:01:00

Január 22-én, egy nagyszabású fesztivál keretében a Petőfi Csarnokban lép fel Török Ádám. Vele

további bejegyzések a szerzőtől »

Volt már kezelhetetlen, dörzsölt tinédzser, földönkívülit kifektető vadászpilóta, zsaru és sok más egyéb, ezúttal pedig az emberiséget kiirtó gyilkos vírus elől megmenekülő kőkemény túlélőként láthatjuk viszont Will Smith-t. A világszerte elképesztő bevételeket kasszírozó Legenda vagyok kifejezetten ígéretesen és hatásosan indul, de tanítani lehetne, hogyan vágják módszeresen tönkre a leleményes alkotók.

A Legenda vagyok több értelemben sem új. Richard Matheson 1954-es kultregényét ezelőtt kétszer filmesítették meg (The Last Man On Earth címmel 1964-ben és Az omega emberként 1971-ben), a harmadik remake ötlete pedig először jó másfél évtizeddel ezelőtt merült fel Hollywoodban. Akkor Ridley Scott lett volna a rendező, a főszerepre pedig Arnold Schwarzeneggert szemelték ki, de a dologból végül nem lett semmi. Később felmerült egy Tom Cruise, majd egy Michael Douglas nevével fémjelzett verzió is, de ezek is meghiúsultak. A jelenlegi verziót végül 150 millió dolláros mamutköltségvetéssel hozták tető alá Francis Lawrence irányítása alatt, a címszereplő dr. Robert Neville-ként pedig Will Smith tündökölhet.

Elveszve New Yorkban


Nem új ez a poszt-apokaliptikus sci-fi abból a szempontból sem, hogy hasonló filmet nem egyet láthattunk már. Hogy csak a legnyilvánvalóbbat említsem, az itthon is jól ismert 28 nappal később is ezt a "gyilkos vírus kipusztítja az emberiséget, a fertőzöttek pedig eszelős zombikként öldökölnek" témakört járta körül bő öt évvel ezelőtt. A sztori nem bonyolult, de kellően hatásos: 2009-ben egy eredetileg rákellenszerként kifejlesztett vírus kiirtja az emberiség 94 százalékát. A túlélők nagyrésze agyatlan, eszét vesztett, állati sorba visszavedlett szörnyetegként tombol éjszakánként friss húsra lesve – a többiek pedig kihaltak. Dr. Robert Neville, a fertőzésre immunis egyetlen New York-i túlélő legalábbis így tudja, habár ennek ellenére is rendíthetetlenül küldözgeti a rádiójeleket az éterbe, miközben minden nap a kihalt metropolisz utcáit járja és megszállottan keresi a vírus ellenszerét. Minden a szokásos kerékvágásban halad egészen addig, amíg egy nap kutyája, Sam egy utcán flangáló szarvast üldözve be nem rohan egy elhagyatott házba, ezáltal olyan eseménysort indítva el, mely alapvetően változtatja meg Neville életét.


Lawrence filmje körülbelül a feléig telitalálat. Egyáltalán nem nehéz beleélni magunkat a kihalt New Yorkban kószáló magányos túlélő nyomasztó és kísérteties helyzetébe, ami nemcsak a kiválóan megcsinált környezetnek köszönhető, hanem Smith-nek is, aki kimondottan meggyőző és hiteles alakítást nyújt utolsó vendégként. A Bel-Air hercege és a Boom Shake The Room idején aligha gondolta volna bárki is, hogy egyszer majd egyedül is elvisz a hátán egy efféle mozit, de mégis ez a helyzet. Tenyérizzasztó, kellemetlen érzéseket és gondolatokat ébresztő egy óra ez – amit aztán sajnos sikerül is jól lerombolni a folytatásban.

Halál a számítógépes figurákra!


Megszokhattuk már, hogy Hollywoodban valami miatt senki sem veszi észre, mennyire szánalmasan gyengék és nevetségesek az élőszereplős filmekbe utólag számítógéppel beleszuszakolt karakterek kivétel nélkül, Gollamtól kezdve egészen Garfieldig. Lawrence eredetileg igazi statisztákkal vette fel a hordákban vadászó, vérszomjas mutánsok akcióit, de a végeredménnyel nem volt elégedett, ezért aztán utólag rájuk nyomatott egy rakás CGI-effektet. Fogalmam sincs, milyenek lehettek azok a jelenetek, amiket a rendező nem tartott kellően életszerűnek, de ha az a megfelelő és üdvös, amit itt láthatunk, akkor nem is akarom tudni. Ne kerteljünk: megveszekedetten ócska és bazári a végeredmény, nem is nagyon lehet kibírni röhögés nélkül, ami ugye nem feltétlenül válik egy komolynak, heroikusnak és megrázónak szánt film megítélésének javára.


A másik probléma, hogy sajnos nem sikerült elkerülni a jellegzetesen amerikai, ostoba és hatásvadász szájbarágósdit sem, pedig ez azért nem egy agysebész történet, amit még külön meg is kellene magyarázni a hülye nézőnek. Amikor például Smith Bob Marleyról elmélkedik, óhatatlanul is felrémlik az ember előtt az elnök beszédének rémképe a Függetlenség napjából – és ismét nem tud komoly maradni.

Kár, mert az indítás ígéretessége alapján akár azt is lehetett hinni, hogy itt egy várva várt újabb „nagy” film. Nos, nincs itt. A Legenda vagyok összességében sajnos nem képes a tipikus és unalomig ismert hollywoodi skatulyák fölé emelkedni, ami a film első felében megvillantott értékek miatt különösen bosszantó. Abba pedig inkább bele sem akarok gondolni, milyen lesz a folytatás, a Warner a hatalmas siker miatt – 77,2 milliós nyitóhétvége, 19 nap alatt 332,1 milliós összbevétel világszerte – ugyanis már leszerződtette Richard Mathesont egy újabb rész sztorijának megírására.

Neked hogy tetszett a Legenda vagyok?

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Film

Ajánlott bejegyzések:

  • Szeptemberben érkezik a mozikba a Hívatlanok – Második fejezet Szeptemberben érkezik a mozikba a Hívatlanok – Második fejezet
  • Dickens meséli el Jézus Krisztus életét egy új animációs filmben Dickens meséli el Jézus Krisztus életét egy új animációs filmben
  • Ez volt a magyar nézők 10 kedvenc filmje a télen Ez volt a magyar nézők 10 kedvenc filmje a télen
  • Hamarosan a hazai mozikban a Minden Rendben Hamarosan a hazai mozikban a Minden Rendben
  • Meditatív utazás – A PÁN – A belső sziget igazi filmművészeti csemege Meditatív utazás – A PÁN – A belső sziget igazi filmművészeti csemege

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr627823676

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

A Kultúrpartot 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

mmalogoc_1_ketsoros.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard