Száz évvel ezelőtt indult útjára a 20. század legnagyobb hatású magyar irodalmi folyóirata, a Nyugat, melynek célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt. Az egyébként alacsony példányszámú lapban a hazai irodalom és költészet kiválóságainak egész sora talált otthonra.

"A Nyugat megindulásáig sehol sem volt otthonunk. A Nyugat azért jött létre, mert az előttünk járó generáció tudni sem akart rólunk." A későbbi szerkesztő, Babits Mihály emlékezett e szavakkal a múlt századi irodalmi, művészeti, szellemi élet korszakot jelentő folyóiratának megindulására.

Az 1908. január 1. és 1941. augusztus 1. között megjelenő Nyugat a magyar művelődéstörténet egyik legjelentősebb időszakát fémjelezte. A folyóiratot a költő, kritikus Ignotus, a politikai-közgazdasági cikkeket jegyző Fenyő Miksa és a biztos értékítéleteiről ismert kritikus, Osvát Ernő alapította. A főszerkesztő Ignotus lett, szerkesztőként Osvátot és Fenyőt jegyezték, de igazán meghatározó szerepe Osvátnak volt.

Az első szám 1908. január 1-jén jelent meg, a borítólapon Beck Ö. Fülöp Mikes emlékérme látható, utalva a literátor hagyományokra. Az első számban látott napvilágot Ignotus programadó írása, a Kelet népe, emellett olvasható Ady A magyar Pimodán című tanulmánya, a Figyelő rovatban pedig többek között Gellért Oszkár írt Szabolcska verseiről. A lap eleinte pár száz példányban jelent meg, jelentős anyagi támogatást Hatvany Lajostól kapott.

Célja, amely címadásában is megjelent, a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, legfőbb szempontjának az irodalmi értéket tekintette, szellemiségében a politikai, kulturális progressziót támogatta. A XIX. század végének új stílusirányzatait és a nyugati irodalom legfrissebb törekvéseit egyaránt segítette az érvényesülésben. Osvát tehetségfelismerő képességének és következetességének köszönhetően a régiek mellett számos fiatal szerző kapott publikálási lehetőséget. Az első nemzedékhez Ady, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Karinthy, Kaffka Margit, Móricz, Csáth Géza tartozott, a húszas években lépett fel a második nemzedék, Szabó Lőrinc, Németh László, Tamási Áron, Gelléri Andor Endre, a harmadik nemzedékhez tartozott Radnóti, Weöres, Vas István. Kritikusok és esszéisták új csoportja is innen indult, Bölöni, Schöpflin, Gyergyai, Szerb Antal, Cs. Szabó László, néhány név a legnagyobbak közül.

Az első világháború idején a háborúellenes küzdelemben is szerepet vállalt a lap, írásai a humánum védelmében fogantak. A húszas években a folyóirat szellemisége nagyjából egységesnek volt mondható, Osvát helyett Babits lett a szerkesztő, az új nemzedék megjelenése is biztosította a lap egyenletesen magas színvonalát. 1929-ben Osvát öngyilkos lett, Ignotus lemondott, a lap labilis anyagi helyzete megrendült. Móricz vállalta, hogy rendezi az adósságokat, cserébe szerkesztői rangot kért. Babits és Móricz mellett Gellért Oszkár lett a harmadik szerkesztő, de szerepe nem volt jelentős. Móricz a prózai részt gondozta, Babitsé volt a kritika és a líra. Vitáik miatt 1933-ban Móricz is elhagyta a lapot, amit Babits ettől kezdve gyakorlatilag egyedül szerkesztett.

1941. augusztus 4-én, három nappal az aktuális szám megjelenése után meghalt Babits, s mivel a megjelenési engedély kizárólag az ő nevére szólt, a Nyugat is megszűnt.