Már–már hagyománynak számít, hogy a Filmszemle idejére minden évben hazalátogatnak a külföldi magyar kultúrintézetek igazgatói. Ez alkalommal egy gyűlés keretén belül konkrét kérdésekkel fordult a Balassi Bálint Intézet, valamint Derdák András az intézmények vezetői felé.

Milyen módon közvetíthetnék még hatékonyabban a magyar filmeket a külföldi nézők felé? Mi az amiben kölcsönösen egymásnak segíteni tudnak?

Számadatokban több a magyar filmes felhozatal, mint a környező országokban. Ennek a filmtermésnek hogyan lehetne utat törni, eljutattni őket a külföldi filmforgalmazásba? Mi az, amiben az ott tartózkodó szakdiplomaták segíteni tudnak? Derdák András felvetette többek közt azt is, hogy hiába vesznek részt minden évben a kulturális intézetek igazgatói a filmszemlén, ha soha nem találkoznak a filmes szakmával, az alkotókkal. Ez a szegény ember pazarlása.

A megoldás az volna, ha a magyar filmeket adott esetben a francia mozik is játszanák. Javaslata a megoldásra kettős. Egyrészről ha kisebb kooprodukciókban sikerülne részt venni, illetve, ha a filmgyártás kezdetétől bevonnák a külföldi partnereket. Másrészről felvetette egy közep-kelet európai mozi nyitásának lehetőségét cseh, román, lengyel és szlovák barátokkal együtt, amit közösen üzemeltetnének. Ez a mozi nem a kulturális intézet keretein belül működne, hanem egy napi két előadást tartó, igazi francia művészmozi lenne.

Derdák a szakmához közel vivő úton látja a kulturális intézetek szerepét. Ezek sokáig úgy működtek, mint egy-egy kis kultúrház, azaz megprobálták közvetíteni a magyar kultúrát kisebb-nagyobb sikerrel, de igazából nem csak ez a dolguk. A lényeg az együttgondolkodásban van. Például, hogy filmeseket összehozzon egy-egy beszélgetés keretén belül egy külföldi filmes céggel, alkotótáborral. Ily módon kialakitanának és bővítenének egy kapcsolathálót.

Hogyan működik a filmes diplomácia, ha van ilyen egyáltalan? A választ Vezér Éva, a Filmunió ügyvezető igazgatója adta meg. Visszaemlékezett arra, amikor még egy egy vetítést követően az alkotók és a forgalmazók összeültek, hogy eszmét cseréljenek. Ma már egyre több film készül, és nincs erre sem idő, sem érdeklődés.

Európában évente 800-900 játékfilm készül. Minden rendező és producer azzal a szándékkal készíti el a flmeket, hogy azt a mozikban nagy közönség előtt bemutassák, de egyáltalán nem mindegy, hogy mit tálalnak a nagyérdemű elé. Kivételes minőséget kell nyújtani ahhoz, hogy egy film eljusson a szélesebb moziforgalmazásba. Ha van egy film itthon, aminek jó esélye van, akkor itt a jószemű, professzionális forgalmazási cégek abban a pillanatban lecsapnak. úgy gondolja, hogy a magyar film pontosan azért tarthat érdeklődésre számot, mert van benne ami speciálisan magyar...


A filmdiplomáciát illetően jelenleg is itt tartózkodik 120 -130 külföldi vendég, közöttük a legnagyobb filmfesztiválok képviselői, a legjelentősebb szakmai lapok és rengeteg napilap tudósítója. A szemlét követően mindíg rendkívül jó nemzetközi sajtóanyag áll össze, tehát a magyar film jelen van a világban. Ezt a jelenlétet elsőrsorban a fesztiváloknak és a filmheteknek köszönheti. Az intézetek vezetőinek szerepe itt jön be a képbe, hiszen a külföldi filmes kapcsolatokért ők a felelősek az adott országban. Arra kell törekedni, hogy hosszútávon tudjanak szerepelni a nemzetközi fesztiválokon és még inkább fel tudják hívni a figyelmet arra a rengeteg értékre, amivel mi rendelkezünk (például a "nagy öreg" filmrendezők filmjei, a magyar filmművészet).

Orsós László Jakab elég jól jellemezte a mai magyar filmes helyzetet és felhívta a figyelmet a román film erős feljövetelére, aminek oka az, hogy a román film "arról beszél, ami van", míg szerinte a magyar film nem tudja mit csinál! Fontosnak tartaná, hogy a fesztiválokon való szereplések ne legyenek esetlegesek, kontraproduktívak.


Egy 4-5 filmből álló promóciós anyag összeállítása jó kiindulópont lehetne, mellyel reprezentálni tudnák a magyar filmes szakmát. Orsós szerint amennyiben nem találunk érdekeset a kisjátékfilmek között, édemes körülnézni a dokumentumfilmek és ismeretterjesztő filmek palettáján is, melyek idén kifejezetten izgalmasak!

A gyűlés után Derdák Andrással a megoldásokat és a lehetőségeket boncolgattuk. Kölcsönösen megegyeztünk abban, hogy a kultúrintézetek vezetőinek nagy felelőssége van abban, hogy milyen módon és milyen szemlélettel közvetítik a magyar kultúrát. Az anyagi, bürokratikus szempontok nem szabhatnak gátat. Felmerültek barter lehetőségek, valamint más nemzetek alkotóival kialakított baráti talákozók, ahol remek lehetőség adódhat az ismeretek bővítésére is.