A regék és a népballadák világát idézi Csepeli István és Schmidt Sándor fafaragó népi iparművész vándorkiállítása, amely négy vidéki állomás után csütörtöktől Budapesten, az Aranytíz Művelődési Központban látható.
A tavaly indult sorozat Csepeli István lakhelyétől Schmidt Sándor lakhelyéig tart, középső állomása az Aranytíz Művelődési Központban megrendezendő tárlat.A tárlatot bemutatták Dunaföldváron, Orfűn, Pakson és Kecskeméten, Budapest után pedig Nyírbátor, Mátészalka, Sárospatak és Vásárosnamény lesz a helyszín.
A két fafaragó népi iparművész jórészt nagy méretű munkáit, amelyek között látható a Rege a csodaszarvasról, a Népballada és a Világfa című alkotás is, a fővárosban március 12-ig tekinthetik meg az érdeklődők.
Csepeli István és Schmidt Sándor a sárospataki iskola meghatározó személyiségei, a hazai fafaragó művészet legjelentősebb alkotói közé tartoznak.
"1945-ben, kétszáz éves újpesti asztalos dinasztiában születtem" - mondja magáról Csepeli István, Kodály Zoltán-díjas fafaragó, népi iparművész. Az Egyesült Izzó képzőművészeti körében tanult több mestertől, majd kőszobrász gyakornok lett a budai Vár és a Visegrádi Palota restaurálásánál. 1970-ben költözött Dunaföldvárra, ahol azóta is él.
1974-ben kapcsolódott be a Sárospataki Népművészeti Fafaragótábor munkájába, ami egész további művészeti pályáját meghatározta. A hetvenes évektől napjainkig több mint negyven szakpályázaton nyert díjat, negyven egyéni és ötvennél több közösségi kiállításon vett részt, tizenhét köztéri alkotás fűződik nevéhez. 1983-ban népi iparművész elismerést, 2003-ban a Pro Renovanda Cultura Alapítványtól Kodály Zoltán-díjat kapott.
Schmidt Sándor, Kapoli Antal-díjas fafaragó, népi iparművész családja Husztról és környékéről származik, ő is ott született 1942-ben. Családját Vásárosnaményba sodorták a történelmi események. 1950 óta él és dolgozik a szatmár-beregi tájon, "a három folyó ölelésében" - ahogyan írja magáról. A néprajz megismerésének útján Babus Jolán etnográfus tanárnő indította el. Az 1972-ben indult a sárospataki fafaragótábor egyik alapítója lett. Ekkortól élete részévé vált a fafaragás, a Népi Iparművészeti Tanács és számos neves szakember segítette munkájában.
1983-tól önálló népi iparművészként tevékenykedik. Alkotásai megtalálhatóak köztereken, rangos intézményekben, továbbá külföldön, többek között Németországban, Japánban és Finnországban. A hazai kiállítások mellett munkáit bemutatta Franciaországban, Dániában, Németországban és Monacóban. Harminc éven át vezette a vásárosnaményi fafaragótábort, amelynek anyagából Fafaragó Galériát hoztak létre. A város Pro Urbe díjjal tüntette ki, 2001-ben pedig megkapta a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés Alkotói Díját.
Forrás: kultura.hu