Száztíz éve, 1898. február 10-én született Augsburgban Bertolt Brecht német drámaíró, költő, az epikus színház megteremtője. Gazdag családból származott, kitűnő nevelést kapott. 1917-ben a Müncheni Egyetem orvosi fakultására iratkozott be, a háború utolsó évében szanitécként szolgált a hadseregben.

Az egyetem mellett egy kabaréban is szerepelt, saját dalait adta elő mandolinkísérettel. Brecht egyre közelebb került a baloldalhoz, megismerkedett a marxizmus alapfogalmaival. 1923-ban abbahagyta orvosi tanulmányait, s a Müncheni Kamaraszínház dramaturgja lett. Itt mutatták be a Dobszó az éjszakában című darabját, amely nagy sikert aratott, s elnyerte a Kleist-díjat is. 1924-ben Berlinbe költözött, a Deutsches Theater dramaturgjaként a kor legnagyobb rendezői, Max Reinhardt és Erwin Piscator mellett dolgozhatott.

A világhírnevet az 1928-ban színpadra került, Kurt Weill zenéjével készült groteszk hangvételű Koldusopera című darabja hozta meg számára, amely egy XVIII. századi angol dráma feldolgozása. Itt már szerepeltek az epikus színházra jellemző elidegenítő effektusok, a didaktikus feliratok, a vetített képek, a nézőket megszólító színészek, a cselekményt megszakító songok, amelyek közül nem egy világsláger lett. A következő Brecht-Weill darabbal, a Mahagonny városának tündöklése és bukásával megalkotta teljesen új drámaelméletét az epikus színházról.

Hitler hatalomra jutása után menekülnie kellett hazájából, ahol állampolgárságától megfosztották, könyveit elégették, darabjait betiltották. Bolyongásai közben keletkeztek legfontosabb elméleti írásai, antifasiszta versei, emigrációban írta legjelentősebb drámáit is: a tudósok felelősségét boncoló Galilei életét, a háború értelmetlenségét bizonyító Kurázsi mamát, a kapitalizmus kíméletlenségét vázoló Szecsuáni jólélek című darabot, a Hitlert nevetségessé tevő Állítsátok meg Arturo Uit! című szatírát.

1941-ben a Szovjetunión át az Egyesült Államokba menekült, s Hollywoodban próbált szerencsét, kevés sikerrel. Megírta az ősi kínai történetet feldolgozó Kaukázusi krétakört, majd 1947-ben, amikor az Amerika ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság tanúként kihallgatta, jobbnak látta visszatérni Európába. 1949-ben a keletnémet rendszer meghívására az NDK-ba utazott, s feleségével, Helene Weigel színésznővel Kelet-Berlinben létrehozták színházukat Berliner Ensemble néven. A színházszervezés, a rendezés mellett több átdolgozást is készített, a többi között Goethe Ős-Faustjából, Moliere Don Juanjából és Shakespeare Coriolanusából.

A keletnémet kommunista rendszer kezdetben ünnepelte, később azonban már nem tartotta eléggé balosnak, formalistának titulálták, aki nem elég elkötelezett a munkásosztály ügye iránt. Brechtet a támadások nem különösebben érdekelték, tette a dolgát, amíg egészségi állapota engedte. 1956 augusztusában éppen a Galileit próbálták, amikor rosszul lett, s 14-én szívinfarktus következtében meghalt.