A kereskedelmi csatorna megőrült. Nyilván, ha vasárnap este, főműsoridőben, egy fájdalmasan szép, és csak egészen kicsit amerikás filmet vetít az ő közönségének, vígjáték gyanánt. Fájhat is a sales-es kislányok szíve az elkapcsolások száma/perc mérőműszer reggeli adatait látván, de hát ez van, valaki megint csak a szereposztást olvasta el, vagy ez a mozi is a filmcsomag része, muszáj volt egyszer leforgatni, na…
Persze a szentencia szépsége nem magában, a velős mondásban rejlik. A fájdalmon túli gyönyörűséget mögöttes tartalma okozza, a remény, hogy bár ez az élet szar, de egy másik – a miénk, vagy másé – még akármilyen is lehet (például szintén szar).
Hogy általános, nemzet-hangulatstratégiai, illetve perszonáldinamikai szempontokból érdemes-e a hétfőt megelőző estén szembesülni a hiábavalóság tényével? Igen, mindennap ezt teszed (vagy válassz másikat, a heti kérdés kapcsán felmerülő lehetőségek közül – lásd balra). Hiszen olyan még nem volt, hogy ne legyen sehogy. Valami majd csak általlendít a mélységen ismét, újra, meg újra, pedig már kezdted azt hinni, hogy itt a vége, szevasz, bezár a bazár, és akkor ismét kiderül, hogy beborul. Igen, az újjászületés ezen a hosszúsági, és szélességi fokon általában az irgalmatlan maflásból történő felállást jelenti, a ledarálás utáni magunkhoz térést, majd a kisvártatva ugyanoda visszatérést, folytonos újra kezdést, újjászületés helyett. Róni a köröket csak úgy vertikálisan, mint horizontálisan ugye, mélyülő árkok a mosolyok alatt.
Cigiszünet: hallgasd meg a Kimnowak Mániájává című számát, vagy olvass tovább!
A nóta meghallgatásához Adobe Flash Player szükséges!
Mit jelent hát ez az újjászületés? Törd össze a mobilod, vágd oda a laptopod, töröld ki a mailboxodat. Az egyetlen ember lehetsz, aki még életében kezdhet előröl mindent. Ismételd meg ezt a folyamatot, 5-7 évenként, változtass települést, családot, rokonokat, és felejts, erősen felejts.
Vagy? Sajátos normakontroll alapján kontrolláld, hogy teljesítetted-e a normát. A saját normáidat.
Vagy? Mit tudom én. Gyarló az ember.
Én speciel imádok újjászületni, mert ez valahogy mentesít a kötelezettségeim alól. Megtérni, ott hagyni mindent, mit eb a Sza – ha – rát. Átesni a ló túloldalára nagyon megy. De megülni rajta (és még hátrafele nyilazni is…?)
A tegnap esti második mozifilm, hál’ istennek, már egy magabiztos, erős világképet mutatott. Nem kellett azon gondolkodni, hogy hol állsz, a New York-i tűzoltók és Spongya Bob között a felvonuláson, a szomorú szemű Nicolas Cage oldalán, nem. Második film, hát a második bor mellett nézhetted végig, ahogy premier plánban vágnak darabokra férfiakat, kínoznak nőket, véres agyvelőben gázolva, bokától a tokáig. Fűrész 2. Mindenki túlélni akar, nem újjászületni, meg ilyen marhaságok. Brhhh.
