Február 8-án mutatták be Miskolcon a Nyolc nő című bűnügyi vígjátékot Balikó Tamás rendezésében. Robert Thomas "női darabja" igazi klasszikus krimi: a "gyilkos köztünk van". A hó elzárta a külvilágtól a hegyvidéki házat, ahol a karácsonyi készülődés közben a házban lévő nyolc nő – az áldozat anyósa, felesége, húga, sógornője, két lánya és két háztartási alkalmazottja – holtan találja Marcelt.

Maga az alapsztori nem bonyolult. Adott 8 nő és egy halott férfi. Mindegyikük érdekében áll a férfi halála és van módjuk rá, hogy a gyilkosai legyenek. A kérdés, ki a gyilkos? Jelen esetben nem érkezik detektív, hanem a nyolc nő együtt kezd hozzá a nyomozáshoz.

A mű érdekessége a pszichológiai háttér. Hogyan viselkedik 8 nő összezárva, elzárva a külvilágtól (látszólagos véletlen folytán), miközben tudják, hogy egyikük a tettes?

Milyen ármánykodással, intrikákkal próbálják egymást gyanúba keverni, miközben kétségbeesetten bizonygatják ártatlanságukat, hiszen kivétel nélkül mind csak kihasználta és átverte a halottat? A felesége ott akarja hagyni; a nagyobbik lánya bejelenti, hogy terhes; a kisebb lázadozó kamasz; az ifjú szobalány egy pénzéhes kis dög; hasonlóképp csak pénzt akar a húga; a házvezető, aki a lányokat nevelte, titokban kártyázik; az anyósa, akit befogadott, nem akarja megmenteni az anyagi csődtől; a vénlány sógornője szerelmével zaklatja.

A színpadi megjelenítés nem túl egyedi. A nézőt a nyitott színpad fogadja, jómódú polgári nappali. A kezdést a jól ismert Oh, Tannenbaum című karácsonyi dal jelzi, és ez zárja is a darabot, egyfajta karácsonyi meseként keretbe foglalja a történetet. A szereplők gyors bemutatása később lassú monológok általi megismertetéssé válik. A krimiket jellemző fordulatokban gazdag, rövid frappáns, pergő dialógusok helyenként egy nyugdíjasotthon izgalmas teadélutánjához hasonlítanak. Nem fordított elég gondot sem a dramaturg, sem a rendező a nyelvi finomságok, poénok kihangsúlyozására.


Egyedül felel és harcol a humorért Máhr Ági, aki a betegesen rajongó vénlányt alakítja, szélsőséges gesztusaival árnyalja a karaktert, és bravúros komikaként vázolja fel a megtört, irigy, reménytelenül szerelmes testvért, akinek élete tragédiáján hangosan hahotázik a közönség, pedig ő valójában nem más, mint egy igazán szeretnivaló szomorúszemű bohóc.

A színdarabból 2001-ben film is készült. François Ozon francia rendező az 1950-es évek melodramatikus hangulatát és a színházi előadások világát idézte meg - parádés szereposztásban. Gaby, a feleség Catherine Deneuve, Augustine, a húga Isabelle Huppert, Pierrette, a férj húga Fanny Ardant.

A darab végén a duplacsavar feldobja az addigra már kissé unatkozó nézőteret, a baj csak az, hogy nincs egyértelműen lezárva és megoldva a történet. Így a hirtelen csattanós vég problémákat, kérdéseket vethet fel, amikre persze nem kapunk választ.

Mindezek ellenére kellemes kikapcsolódást ígér az előadás a pusztán szórakozni vágyó közönségnek.