Glenn Hughes a Rock Hangja. A Deep Purple és a Black Sabbath egykori énekese, aki még Ian Gillant is képes volt pótolni, szólókarrierjét is sikerrel építette. Most visszatér, hogy bemutassa páratlanul gazdag pályafutásának legnagyobb sikereit - és persze áprilisban megjelenő új nagylemezét.
Az igazi világsiker akkor jött el, amikor 1973-ban Hughes csatlakozott a világ egyik legnépszerűbb együtteséhez, a Deep Purple-höz. A hard rock úttörő legendája éppen akkor vészelte át Ian Gillan énekes és Roger Glover bőgős távozását: Ritchie Blackmore gitáros, Jon Lord billentyűs és Ian Paice dobos folytatta az utat Hughes és David Coverdale bevételével. Az 1974-ben napvilágot látott Burn minden kétkedőt meggyőzött - a Deep Purple - és a hard rock - talán legjobb albuma született meg.
A Deep Purple végleges feloszlása után Hughes karrierjének egyik legfontosabb együttműködésére két évtizeddel ezelőtt került sor, amikor Tony Iommival kezdett dolgozni a legendás gitáros első szólólemezén. Az eredmény, az 1986-os, súlyosan alulértékelt Seventh Star hivatalosan Black Sabbath lemezként –Tony Iommi vendégszereplését feltüntetve – jelent meg a kiadó marketing-fogásaként. (Ezáltal Hughes elvileg a Black Sabbath-nak is tagja volt.) Hughes és Iommi barátsága megmaradt, s 1996-ban ismét együtt kezdtek dalokat írni és rögzíteni. A felvételek kalózkiadásai széles körben elterjedtek, de a két muzsikus 2004-ben The 1996 DEP Sessions címmel végre kiadta a dalok végleges változatait.
Közben Hughes - bármily meglepő - a táncparkettre is bevonult, amikor a tejesen őrült és zseniális elektronikus dance-csapat, a KLF kinevezte őt a „Rock Hangjának”, és büszkén szerepeltette is a nemzetközi sikert hozó America - What Time is Love? dalban.
Másfél tucat szólólemez, Deep Purple és Black Sabbath, egy lenyűgöző életmű - nem túlzás azt állítani, hogy a rock élő legendájáról van szó.
