Heti húsbavágó témánk az újjászületés. De hívhatnám ezt más születésnek is. Ez mindannyiunk keresztje, méghozzá jó értelemben, ahogy ismeretlen kollégám, Kocsis Péter nagyszerűen fején találta a szöget ezen a szájton: létkérdés. Tényleg, ma mi is az az alternatív? És akkor mit jelentett, mikor én…? A szótár szerint „vagylagos, kétféle lehetőséget felvető vagy megengedő (kérdés, indítvány, terv)”. Latin szó, de a legritkábban használjuk a szó szerinti megközelítését: Más születésű.

Ma beszélünk alternatív gyógymódokról, szülésről, táplálkozásról, meg minden. Igen, ha másképp születik valami, arra mindig oda kellene figyelni. Másképpen, vagy különleges módon. A minap nem kávéházban ücsörögtem, kicsinyke időm volt csak magamhoz térni véradás után – a Príma Pék kerek asztalánál kortyolgattam egy erős kapucínt, túrós táskával kísérve. Valaki „Szia Péter!” felkiáltással üdvözölt, kedves ismerősöm, Nagy Andi táncművész, koreográfus volt, szélesre tárt mosollyal egy kis füzetet rakott közvetlen az orrom elé. Aztán elviharzott. Próbálni. Semmi nem maradt utána, csak a vákuum, s egy picinyke füzet. ATP. Ez állt rajta. Először azt hittem az AlulTáPláltság ellen szóló haiku protest-songok dalszövegeinek gyűjteménye, de nem, hanem az Alternatív Thália Project fesztivál programfüzete volt. (Hm, három idegen szó – szegény fiam, most szótár kellene, hogy értsd – , de ma már itt tartunk.)


Igényes füzet tűrhető dizájnnal, fotókkal, ma már ez is más születésű, nem csak alkotók vannak benne, szereplők, de szponzorok, amit magyarul támogatóknak hívnak. Lapozgatom ide-oda, még érzem rajta a friss nyomdaszagot. Észre sem veszem: már kétszer végignéztem, miközben eltűnik előlem a füzetke, s egy alacsony költségvetésű mexikói szappanopera digitális trükkjével a lapok magukba szippantanak. Emlékeim pergőfilmjévé válok. Benne vagyok a filmben, ott vannak a helyszínek, táncosok, színészek, arcok, szemek. Hirtelen megáll a kép. Stand-by-ban vagyok a képzelet világában. Szürreális vízió-találka úgy René Magritte-osan. Egy ismerősömmel találkozom. 25 éve nem láttam, jól néz ki önmagából és az ötszámjegyes öltönyéből. Vállán duzzadt laptoptáska, épp a legkúlabb mobilján akar filmet küldeni.

„Áh, szia, szia”, mondom, „hogysmint, mióta..”. „Barón és kúl”, mondja. „Látom, felvitte az Is.....”. „Hát igen”, vág közbe, „nekem sikerült..”. „Csak szerényen, barátom”, mondom magamban. Nem lát a fejembe, pedig fotogén a memóriám, s hogy hány GB-os, nem tudom, nekem ő csak egy kellemes emlék, amikor még együtt toltuk a Thália szekerét.... Útfelügyelő volt valamikor, s ablakot pucolt, azután együtt játszottunk esténként a táncszínházban. Beszélnék vele a régiekről, de látom ez már neki régen spam és delete. Totál újjászületett, de rossz módon, nem változott semmit, csak a jelmeze új.

Eljátszom a gondolattal...Ha te azt mondod, Müpa, akkor én azt mondom: művházak. Ha azt mondod, király szponzoraid vannak, akkor én azt, hogy nekünk csak a büfés néni Őrmezőn. Azt mondod, 2000 forintos jegy a cinemába, én meg azt, hogy 2 forintért az első sorba a Művész moziba keményfa-pados extrával. Azt mondod, 3 D-s szemüveges szini szuper szörranddal, én azt, fekete-fehér super 8-as, és a Nagy Laci, az osztálytársam, aki azért volt más születésű, mert már az anyja hasában is a szemén volt a kamera, s most kint él New Yorkban, és saját stúdiója van. S azt is mondhatod: új Nemzeti, s akkor én: Egyetemi Színpad.

Erre te rávágod, szuperkoncert a Puskásban, én meg erre azt, hogy a Pecsa ingyen. Te azt mondod, szupermarket, én azt, Ecseri. A pultos hölgy halk krákogásával jelzi, azt hitte, hogy valami baj van, mert a pupillám kitágult, s egy pontra meredtem, „Hja, bocs, köszike, semmi baj”, mondom, csak elméláztam”. A kávém kihűlt, a túrós táskából néhány morzsa még a szám szélén billeg. Vissza a jövőbe. Csípd meg magad, Péter!


Hát igen, nincs ezzel semmi baj. Mi annak idején nem akartunk széllel szemben, csak elférni - mások mellett. Mert másképpen akartuk kiordítani ugyanazt a fájdalmat vagy szépséget, ami átzuhant rajtunk. Újból nézegetem a színes lapokat, s elolvasok mindent a legkisebb betűkig.

Alternatívok! Bajtársak! Engedjétek meg, hogy megszólítsalak benneteket. Köszönöm, a Thália Színháznak, hogy már három éve befogadott titeket. S hogy nem kerültetek a korong szélére, és nem fújt el az „odafenti” átalakítások vihara. És hogy nem adtátok fel. Ismerem milyen pénz nélkül, vagy kis büdzsével de szerelemből színházat csinálni. (ha még akad ilyen?!). Ismerem a felmosatlan balettpadló szagát. Köszi, hogy baromi nehéz körülmények között is melóztok. Mert másképp akarjátok gondolni. Kívánnám nektek az aranytojást tojó tyúkot, de már azt is feldolgozta egy gyorsétterem. Mondanám, hogy úgy, mint régen „Kenyeret és cirkuszt” de ma már nem szórnak aranypénzt az emberek közé. Nézem a képeiteket, ti azt mondjátok: MIT, Kompánia, Gesztus Műhely, TÁP színház, Nagy Andrea, Ladjánszki Márta, Ágens, Pr-evolution Dance Company, Finita La Commedia csoport, Réti Anna. Én azt mondom, Corpus és Artus, Dominó, Méhes Csaba, Andaxinház, Rókás Laci és a Brutus club, Sofa Trió. Akit kihagytam, ne sértődjön meg. Nem szándékos. Mert az a jó, hogy együtt volt itt az idős és tapasztalt és a pályakezdő, a kiöregedett és a fiatal titán. Szevasztok srácok és csajok! Szia Mándy Ildi, szeretem a munkáidat, szia Andaxín, Geltz meg a Zsalakovics, valamikor együtt döngettük Botondként a meg nem értés ajtajait!

Értem a kiáltásotokat, igen, ez már nem az a világ, de akkor is kell mutatni reményt, Szevasz Szabó Réka, örülök a humornak, ritka ma már mint a fehér holló, s nem baj még akkor sem ha néha viccesre sikerült, Hello Ágens, a zenétek az fantasztikus, bár a látvány kicsit lemaradt, nem baj majd legközelebb. Nagy Andi, hihetetlen mennyit fejlődtél, néztelek volna még, csak így tovább, bár az önálló darabjaid mélyebbek, eredetibbek, s jobban szeretem, ha nem kiszolgálsz, hanem felszolgálsz. Szia Juhász Anikó, erős előadás, lehangoló ez a Woyzeck-feldolgozás, de azért van kiváló házasság is, és fel lehet emelni minket nézőket a végén. Valahogy. Meg játszani kellett volna velünk, ha már a játéktérben voltunk mindvégig. Szevasztok! A lényeg, hogy ott voltatok a Tháliában. Keressetek, zörgessetek, kiáltsatok tovább, egyszer majd minden világos lesz, ha lesz akkor még művészet. Sziasztok, jövőre veletek ugyanitt. Egy óra múlva itt vagyok.