Segítünk magunkon vészhelyzetben és a hétköznapokban egyaránt. Ez képességünk, dolgunk, élettel kapott felelősségünk. Hogy ez a képességünk mikor jelent életösztönt, mikor ügyességet vagy feladatot, és mikor önzőséget, és hogy hol húzódik az érzékeny határ aközött, amit feltétlen meg kell tennünk magunkért és aközött, amit gátlástalanul megteszünk - ez már kényesebb kérdés.
- Ha kiesik a cumi, a mellkasodon hever, merőn nézed, úgy hogy a szemed keresztbe áll, tehetetlennek és dühösnek érzed magad, ne tétovázz, még mielőtt ordítani kezdenél, told vissza valamelyik kezeddel a szádba.
- Ha feltétlen meg szeretnéd inni anyukád Dior kölniét, hogy mihamarabb átess első delírium élményeden, és túl magas az a polc, vonszolj oda egy széket, tedd rá a sámlit (óvatosan!)…. és glutty.
- Ha túl sokat ittál, segíts magadon, nyomd le az ujjad. A hánytatás az ayurvéda öngyógyító rendszer egyik alap fogása. (Szív és tüdőpanaszokra is jó.)
- Holnap matekdolgozat, biztos nem tudod már megtanulni, ne légy rest, legalább egy puskát készíts magadnak!
- Ha mégis beírnák: értesítem T. szülőket kislányuk/kisfiuk matematikából bukásra áll, habozás nélkül tépd össze az ellenőrződet és húzd le a wécén. Ha nem mered, írasd alá testvéreddel.
- Legyen nálad harisnyáddal azonos színű filc, ha leszaladna, fesd ki a lábadon a csíkot.
- Ha mégis meglepnek azok a vendégek is, akik tegnap lemondták, önts még fél liter vizet a levesbe. Tedd ki a sót az asztalra.
- Ha nagy a tömeg buszon, metrón, villamoson, te is tülekedj-tolakodj. Ha ez sem segít, rúgj bokán másokat.
- Ha keskeny lengőhídon szembe jön veled egy jak, azonnal hátrálj, ő nem fog. Ugyanez szakadék szélén: mindig a falhoz lapulj, különben lezuhansz.
- Ha megcsal a pasid/csajod verd meg. Aztán jól bőgd ki magad.
- Legyen nálad mindig papírzsebkendő. Ha Oscar-díjas filmet mész megnézni, pláne.
- Dugóban használd a buszsávot és a dudát. Ne indexelj, az növeli önbecsülésedet.
- Ha packáznak veled a hivatalokban, üvöltsd le a fejüket.
- Ha nagy a sor, állj előre, ha rád szólnak, kérd ki magadnak.
- Ha nem értesz valamihez, akkor is vállald el.
- Ha felkészületlen vagy, leplezd nagyképűséggel és magabiztossággal.
- Ne nagyon adakozz, másokon úgy sem segíthetsz, és neked legalább több marad.
Nos, ilyen és ehhez hasonló praktikus tanács, vagy egyszerű tapasztalat van bőven mindenkinek, sorolhatnánk parttalanul. Segítünk magunkon vészhelyzetben és a hétköznapokban egyaránt. Ez képességünk, dolgunk, élettel kapott felelősségünk. Hogy ez a képességünk mikor jelent életösztönt, mikor ügyességet vagy feladatot, és mikor önzőséget, és hogy hol húzódik az érzékeny határ aközött, amit feltétlen meg kell tennünk magunkért és aközött, amit gátlástalanul megteszünk – ez már kényesebb kérdés.
Hogy a körülmények kényszere vagy a többre jutás vágya mire és meddig jogosít fel bennünket cselekedeteinkben, s hogy morális mércénket (ha van egyáltalán) milyen skálán tologatjuk – ez az igazi bökkenő. Erről kell sokat gondolkodni.
Bertolt Brecht Szecsuáni jólélek című művében ezt teszi.
„Ne tegyünk tönkre senkit, magunkat sem, soha. Mindenkit boldogítsunk, magunkat is. Így kellene.”
Ezt Sen Te mondja, Brecht megrázó és felkavaró tanmeséjének főhőse. A tiszta, önzetlen utcalányt az Istenek, akik jó embert keresnek, megjutalmazzák, és megparancsolják: legyen mindig jó – legyen jó és boldog. Bizonyítsa be, hogy létezhet ilyen a földön.
A pénzből Sen Te vesz egy trafikot, és új életet kezd. Szeretne megfelelni az isteni parancsnak, megpróbál emberhez méltóan és szeretetben élni: rizst oszt a szegényeknek, befogadja a hajléktalanokat. Az egész környéket eteti, egyre többen költöznek a nyakára, a tulajdonosnő kifizethetetlen bérleti díjat követel, szerelme csalásra kényszeríti.
Ha életben akar maradni, le kell győzze magában a jót. Átöltözik hát, és saját nagybátyja, Sui Ta képében, megpróbálja saját érdekeit képviselni – kiteszi az ingyenélőket, nem adakozik, feltételeket szab szerelmének – megpróbál segíteni önmagán.
De amit Sui Ta rendbe hoz, azt Sen Te mindig elrontja. Szíve, érzelmei és morális érzéke bajba sodorják. Elveszti mindenét, szerelmét is. Elutasítja álszent rajongója ajánlatát, egy kitöltetlen csekket, és összecsomagolja Sui Ta ruháit.
Így érne véget a tanmese, ha nem derülne ki, hogy Sen Te gyermeket vár. Az új élet felelőssége és öröme nehezedik vállára, és a fenyegető rémület, hogy milyen keserves és nyomorúságos élet vár gyermekére, ha világra jön.
„Ezentúl csak tehozzád leszek jó, fiam, és tigris és vadállat mindenki máshoz!”
Sui Ta visszatér, kitölti a csekket, üzleti vállalkozásba kezd, feljelenti, majd dolgoztatja szerelmét, divatosan úgy mondanánk, hogy megfelel a kor kihívásainak. És lassan elfelejti Sen Tét, elfelejti, hogy ki is volt ő valójában.
Amikor Sui Tát bíróság elé viszik, azzal a váddal, hogy unokahúgát, Sen Tét eltette láb alól, körömszakadtáig védekezik. Végül belefárad, és vallomást tesz.
Bírái, az Istenek. Kérdésükre, hogy mit csinált azzal a jó lélekkel, azt válaszolja, hogy megölte. Aztán elmondja, hogy ő Sen Te és Sui Ta egy személyben.
Régi parancsotok,
Hogy jó legyek és mégis éljek,
Kettőbe hasított, mint a villám! Nem tudom,
Mi történt: hogy jó legyek
Másokhoz és magamhoz is, együtt nem sikerült,
Magamon s máson is segíteni képtelenül nehéz volt.
Jaj, bonyolult a ti világotok!
Nyújtsad kisujjad a nyomorultnak,
Kitépi az egész karod!
Hamisság van a ti világotokban.
Ó, miért legyek jó? Miért
Kap itt jutalmat az, aki önző,
És az önzetlenre mért vár
Olyan kegyetlen büntetés? A részvét
Úgy fájt nekem, hogy farkas-düh fogott el,
Ha láttam a nyomort. Aztán
Éreztem, hogy átváltozom szörnyeteggé, én, aki
A külvárosok angyala szerettem volna lenni.
Kárhoztassatok: mindazt, amit tettem,
Azért tettem, hogy segítsek magamon,
Hogy szerethessem a szerelmesem,
Hogy kislányom vagy kisfiam megmentsem a nyomortól.
Nagy terveitekhez, istenek,
Én, züllött ember, én kicsiny vagyok.
Az Istenek nem tudnak mit kezdeni ezzel a mélységes dilemmával. Örömódák közepette futva menekülnek a süllyedő hajóról. Sen Te, a kicsiny ember magára marad, és csak annyit mond: segítség.
A tanulságot nem vonom le.
TI-TI-TI TÁ-TÁ-TÁ TI-TI-TI.
A fotók a Tatabányai Jászai Mari Színház A szecsuáni jó lélek előadásán készültek, rajtuk Tóth Ildikó látható.
