Federico Lombardi szentszéki szóvivő cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy a pápa Luther Márton rehabilitációját tervezi. A Corriere della Sera olasz napilap vasárnapi számában nyilatkozó Lombardi megerősítette: az erre vonatkozó spekulációk minden alapot nélkülöznek.
A hírt - amely alaptalannak bizonyult - nemrég a londoni Times és a Financial Times vatikáni forrásokra hivatkozva röppentette fel. Eszerint XVI. Benedek pápa szeptemberben nyilatkozatot fogalmaz meg, amelyben kijelenti, hogy Luther nem volt eretnek, és az egyházszakadás nem állt szándékában, csupán az volt a célja, hogy megtisztítsa az egyházat a visszásságoktól.Luther Ágoston-rendi szerzetesként lett a wittenbergi egyetem biblikus tanára. Többször is prédikált a korában általánossá vált, a bűnöket pénzért megváltó búcsúcédulák kereskedelme ellen, 1517. október 31-én pedig – miután elolvasta egy búcsúcédula instrukcióját – írt egy levelet egyházi feletteseinek, abban reménykedve, hogy megszüntetik a nézeteltéréseket és visszaéléseket. A levélhez csatolta 95 tételét is, melyeket disputája alapjául szánt. A szöveg kinyomtatása után a németek pattanásig feszül reformvágya és az épp akkor történt mainzi búcsúpénzbotrány miatt pápaellenes mozgalmat robbantott ki.
Luther tételeit püspökein kívül néhány barátjának is elküldte. A püspökök reakciója lassú volt és óvatos. Először a pápát értesítették a "lázadásról", majd Luther feletteseit kérték meg, hogy csillapítsák le őt.
Luther vitairata 1517 végére nyomtatásban is megjelent Lipcsében, Nürnbergben és Baselben egyaránt. Egyes humanista tudósok és fejedelmek egyetértettek vele, de a római kúria teljes egészében elutasította a tételeket. Többen azt követelték, hogy Luthert küldjék máglyára.
A szerzetes az egyre növekvô nyomás miatt kénytelen volt tételeit további írásokkal pontosítani és tisztázni. 1518-ban Luther kifejtette, hogy tételeivel a visszaéléseket akarta megszüntetni, nem pedig a pápaság intézményeit megtámadni és megingatni. Ennek bizonyítása érdekében 1519-ben kijelentette, hogy a pápa az egyház feje, az elindított lavinát azonban már nem lehetett megállítani.
A pápai kúria 1518-ban megbízta az eretnekbíróságot Luther ügyének kivizsgálásával. Az állandó támadások miatt a szerzetes kénytelen volt vallási nézeteit önálló teológiává alakítani. 1520-21-es három nagy reformátori írásával (A német nemzet keresztény nemességéhez, Az egyház babiloni fogságáról és A keresztény ember szabadságáról) teljesen elhatárolódott Rómától. 1520-ban ismét elindították ellene az eretnekpert. Ennek csúcspontja 1520. június 15-én érkezett el, amikor is átokkal fenyegették meg, amennyiben tanításait nem vonja vissza.
Luther erre tüntetőleg reagált: 1520. december 10-én elégeti a pápai kiátkozóbullát ("Exurge Domine"), az egyházi törvénykönyvet és ellenfelei könyveit. Az elégetés közben halkan néhány latin szót mormolt, állítólag ezeket: "Mivel megzavartad Isten igazságát, pusztítson el az örökös tűz.” E cselekedete végleges és visszavonhatatlan szakítás volt Rómával. A pápa 1521. január 3-án kimondta Lutherre az egyházi átkot.