Federico Lombardi szentszéki szóvivő cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy a pápa Luther Márton rehabilitációját tervezi. A Corriere della Sera olasz napilap vasárnapi számában nyilatkozó Lombardi megerősítette: az erre vonatkozó spekulációk minden alapot nélkülöznek.
Luther Ágoston-rendi szerzetesként lett a wittenbergi egyetem biblikus tanára. Többször is prédikált a korában általánossá vált, a bűnöket pénzért megváltó búcsúcédulák kereskedelme ellen, 1517. október 31-én pedig – miután elolvasta egy búcsúcédula instrukcióját – írt egy levelet egyházi feletteseinek, abban reménykedve, hogy megszüntetik a nézeteltéréseket és visszaéléseket. A levélhez csatolta 95 tételét is, melyeket disputája alapjául szánt. A szöveg kinyomtatása után a németek pattanásig feszül reformvágya és az épp akkor történt mainzi búcsúpénzbotrány miatt pápaellenes mozgalmat robbantott ki.
Luther tételeit püspökein kívül néhány barátjának is elküldte. A püspökök reakciója lassú volt és óvatos. Először a pápát értesítették a "lázadásról", majd Luther feletteseit kérték meg, hogy csillapítsák le őt.
Luther vitairata 1517 végére nyomtatásban is megjelent Lipcsében, Nürnbergben és Baselben egyaránt. Egyes humanista tudósok és fejedelmek egyetértettek vele, de a római kúria teljes egészében elutasította a tételeket. Többen azt követelték, hogy Luthert küldjék máglyára.
A szerzetes az egyre növekvô nyomás miatt kénytelen volt tételeit további írásokkal pontosítani és tisztázni. 1518-ban Luther kifejtette, hogy tételeivel a visszaéléseket akarta megszüntetni, nem pedig a pápaság intézményeit megtámadni és megingatni. Ennek bizonyítása érdekében 1519-ben kijelentette, hogy a pápa az egyház feje, az elindított lavinát azonban már nem lehetett megállítani.
A pápai kúria 1518-ban megbízta az eretnekbíróságot Luther ügyének kivizsgálásával. Az állandó támadások miatt a szerzetes kénytelen volt vallási nézeteit önálló teológiává alakítani. 1520-21-es három nagy reformátori írásával (A német nemzet keresztény nemességéhez, Az egyház babiloni fogságáról és A keresztény ember szabadságáról) teljesen elhatárolódott Rómától. 1520-ban ismét elindították ellene az eretnekpert. Ennek csúcspontja 1520. június 15-én érkezett el, amikor is átokkal fenyegették meg, amennyiben tanításait nem vonja vissza.
Luther erre tüntetőleg reagált: 1520. december 10-én elégeti a pápai kiátkozóbullát ("Exurge Domine"), az egyházi törvénykönyvet és ellenfelei könyveit. Az elégetés közben halkan néhány latin szót mormolt, állítólag ezeket: "Mivel megzavartad Isten igazságát, pusztítson el az örökös tűz.” E cselekedete végleges és visszavonhatatlan szakítás volt Rómával. A pápa 1521. január 3-án kimondta Lutherre az egyházi átkot.
