Viszont nincs kegyelem. Jelentem, a kapitányúrra senki nem figyel! Nem tudom, hallotta-e valaki, hogy hazánkban 2008 a Biblia éve? Én például Lengyel Pétertől tudom. Az emlékévvel foglalkozó honlap tanulsága szerint a legjobb, amit tehetünk, ha veszünk egész, és felebarátainknak egy–egy Bibliát. Ezért, azért, amazért.
Geert Wilders holland parlamenti képviselő propagandafilmje gyorsan helyreteszi a mai fiatalokat, hogy nem. Ők nem, ők muszlimok, ők mások. Szeptember 11-ét, Madrid sokkoló képsorait, a levágott fejeket és a mérhetetlenül agresszív vallási vezetők portréit a Koránból lefordított idézetek választják el egymástól, valamint egy feltételes holland jövőkép, ahol melegpárokat akasztanak fel, és véres fejű gyerekek rohangálnak mindenfelé. Inkább gyenge, mint ügyes propagandafilm, de ahhoz épp elég, hogy a kegyelem, mint kifejezés, még véletlenül se jusson az egyszeri állampolgár eszébe. Ha és amennyiben az erős hazai fiatalnak van kedve hozzászólni, esetleg pártolni egy gyakorló elmebeteg mozgóképes uszításait, megteheti egy itthoni blogban, amely a Napi Dzsihád elnevezésre hallgat, srácok egy csoportja okfejt itt lázas tromfolásban, ki tud többet a gonoszok seregéről, de nagyon.
Másutt meg lehet zsidózni is nyugodtan, ebben az esetben a publicista mögött akár az ország egyik leggazdagabb embere is állhat, ki teljes támogatásáról biztosítja őt és az általa finanszírozott lapot.
Hinduk, buddhisták, taoisták és nem utolsósorban keresztény testvéreim, nagyon vigyázzatok, mert nincs kegyelem! Akármit is tanítanak prófétáitok, akárhogy is fogalmaznak szent írásaitok, a sorok között olvasottak jelentése eltörpül a lélek vak dühének parancsára!
Nincs már kedvem bölcsen átlátni a gazdaságpolitikai összefüggéseket, a vallási háborúk ezredévekben mérhető hagyományait, a történelem körbefordulását, a hatalom arcait, a tömegek nehézségi erejét, a társadalmi mozgásokat. Mi van veled? Engem ez érdekel egyedül!
A zsebedben kinyíló bicska és összeszoruló ököl. A letekert ablakon üvöltő vulgáris áradat. A vak düh, a kielégületlenség, ha épp csak lelövik a fő gonoszt a vásznon, és nem a többfunkciós daráló szaggatja húscafatokká. A bosszú hosszú és véres utcája, csízmád csattanó hangja, ahogy igazságodat szolgáltatod az emberiségnek.
Akkor Jézushoz lépett Péter, és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?” Jézus így felelt: ”Nem mondom: hétszer, hanem hetvenhétszer!”
Megbocsátani? Elátkozni, a kurva életbe, milyen megbocsátás? Én fogok még itt könyörögni a lelki békéjéért? Hülye szaros testvérkém, az első adandó alkalommal elgáncsolom, azt jó napot! Ezt már csak gondolta a pályakezdő tanítvány, és a Megváltó is jót mosolygott magában. A kegyelem nehéz erkölcsi kenyér, gyakorlatilag nekünk, halandóknak megemészthetetlen falat. És így megjárhatatlan az út a mennyek országába. Pokoli rossz érzés, de ez van.
Cigiszünet: Kimnowak - Lélekvesztő
Mindenki vegyen még egy Bibliát, nincs jobb ötletem, tán még van erő annak puszta látványában is. Bár az a kezdés - „A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén…” - valahonnan nagyon ismerős.
