Április 11. a költészet napja: 1905-ben ekkor látta meg a napvilágot a 20. század és az egyetemes magyar irodalom egyik legjelentősebb költője, József Attila, aki korai halála ellenére tökéletesen zárt és kerek életművet hagyott maga után.
Nehéz gyermekkor
A gyermek csupán három éves volt, mikor az apa elindult szerencsét próbálni Amerikába, és elhagyta a háromgyermekes családot. Végül csak Romániáig jutott, de nem tért haza: az édesanyának csak nagy nehézségek árán sikerült gyermekeit eltartani, és végül úgy döntött, hogy két kisebb gyermekét a Gyermekvédő Liga révén Öcsödre adja nevelőszülőkhöz. Azok a gyermek füle hallatára beszélték meg szomszédaikkal, hogy az Attila név nem létezik, és innentől fogva Pistának szólították, így aztán kiemelten fontos tényező volt életében, hogy Attila hun vezérről szóló olvasmányokat talált. Ez természetesen felkeltette érdeklődését az irodalom iránt, hisz ezek a legendák újra megerősítették identitástudatát.
József Attila csaknem három évet töltött ennél a parasztcsaládnál, mikor anyja visszavette a két testvért. Pesten továbbra is a Ferencvárosban éltek, gyakran költözködtek egyik bérletből a másikba. József Attila már gyermekkorában kemény fizikai munkát is vállalt, hogy a család szegénysége enyhüljön. 1914 első felében egy Jolán nővérével történt vita után Attila először próbált öngyilkos lenni: lúgkővel akarta megmérgezni magát, de helyette tévedésből keményítőt ivott. Még ez évben édesanyjuk súlyosan megbetegedett: méhrákos volt. 1919 decemberében, hunyt el, és a tragédia József Attila költészetében is mély nyomot hagyott.
A fiatal költő nevelését átvevő rokonok először polgári iskolába járatták, majd később a makói gimnáziumba került internátusba. Itt ismét költeményeket írt, méghozzá az internátus igazgatójának lányához, Gebe Mártához. Egyik nyáron költeményeit elolvastatta a Szegeden élő Juhász Gyulával, aki felismerve József Attila költői tehetségét, melléállt. Költői pályája 1922-ben, 17 évesen kezdődött igazán, amikor Juhász Gyula bíztatásával megjelent az első verseskötete, a Szépség koldusa, melyet Szegeden adtak ki Juhász előszavával. Verseit megjelentették a helyi lapok, illetve a Nyugat is. „Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam” – írta később önéletrajzában. Közben ismét öngyilkossági kísérletet követett el, így az iskolát el kellett hagynia. Végül magántanulóként érettségizett Budapesten. Közben a bíróság istenkáromlás vádjával perbe fogta Lázadó Krisztus című költeménye miatt.
1924-ben kezdte a tanulmányait a Szegedi Egyetem magyar–francia szakán. Szegeden jelent meg második kötete, a Nem én kiáltok (1924). Horger Antal professzor eltanácsolta őt az egyetemről a Tiszta szívvel című verse miatt.
1925-ben Bécsbe ment tanulni, majd hamarosan a Sorbonne-on folytatta tanulmányait. 1927 őszén tért haza Budapestre, költeményeit ekkor már ismerik és megjelentették a különböző napilapok, irodalmi folyóiratok is, állandó munkája azonban nem volt. 1929 elején jelentette meg harmadik, Nincsen apám, sem anyám című kötetét. Majd 1930-ban megjelent a negyedik kötettel, a Döntsd a tőkét, ne siránkozz cíművel, melyet a rendőrség elkobzott. Következő kötete, a Külvárosi éj 1931-ben látott napvilágot, ez már az érett, kiteljesedett József Attila műve volt. Az illegális kommunista mozgalomban ismerte meg élettársát, Szántó Juditot: anyagi helyzetük sokszor válságos volt, az alkalmi munkából élő költő és a fizikai munkát végző Judit fizetése sokszor még a létminimumot sem súrolta. József Attila és a kommunista mozgalom kapcsolata 1934 elején megszakadt.
Hasadás
A gyenge idegzetű költő 1930-tól vetette magát alá pszichoanalitikus kezelésnek. Ezek egy időre abbamaradtak, amit József Attila meglehetősen rosszul viselt. Életének kutatói szerint 1932-től hatalmasodott el rajta a skizofrénia. 1935-től Gyömrői Edit lett a kezelőorvosa, akibe a költő reménytelenül beleszeretett; a pszichoanalitikus ezzel párhuzamosan „hasadásos elmezavart” diagnosztizált József Attila esetében. 1937 elején újabb szerelem kerítette hatalmába a fiatal gyógypedagógusnő, Kozmutza Flóra iránt, méghozzá ismét viszonzatlanul. Kötetei megjelenését minimális érdeklődés kísérte, ami szintén nagyon megviselte érzékeny idegrendszerét, törékeny egészségi állapota egyre inkább romlott, és már a szanatóriumi ápolás sem tudott segíteni rajta. Az orvosok és pszichológusok csak ideig-óráig tudtak valamit javítani állapotán, a költő egyre elviselhetetlenebbnek érezte az életet.
1937-ben nővéreihez került azok balatonszárszói panziójába, az év december 3-án pedig életét vesztette, amikor egy tehervonat elé esett. Öngyilkos lett – állítja a hivatalos irodalomtörténészi álláspont, nem véletlenül, hiszen József Attila már fiatalon is kísérelt meg öngyilkosságot, 17 esztendősen pedig szintén meg akarta ölni magát, ekkor végrendelkezett is. A költőt először Balatonszárszón temették el, majd 1942-ben a budapesti Kerepesi temetőben helyezték került örök nyugalomra.
Kérdőjelek
A történészek az álláspont hivatalossá emelésekor a költő testvérének, József Jolánnak leírását fogadták el hitelesnek, és senki sem vonta kétségbe József Attila utolsó óráinak történetét. Az ellentétes álláspont fő képviselője Garamvölgyi László, az ORFK kommunikációs igazgatója, aki több írást és könyvet is jegyez a témában. Garamvölgyi Hogyan halt meg József Attila című könyve szerint a költő nem akarta megvárni, amíg Balatonszárszón a tehervonat elindul, hanem megpróbált a szerelvények között átbújni. Közben azonban a vonat hirtelen elindult és a himbálódzó vaslánc olyan súlyos ütést mért a fejére, hogy meghalt. Ahogy visszazuhant a sínek közé, a vonat a jobb karját is leszakította.
„Az öngyilkosok a vonat elé vetik magukat, mégpedig féktávolságon belül vagy a mozdonyvezető által be nem látható kanyarulatban, hiszen biztosra akarnak menni, mert eltökélt és végleges szándékuk az önkéntes halál. Ezzel analóg, amikor – a fentiekhez hasonló számításból – a sínekre fekszenek, szintén az előzőekkel megegyező módon (féktávolságon belül, kanyarulat stb.), amiből ugyancsak az következik, hogy a vonat, a mozdony előtt, hajtják végre tettüket”, írja Garamvölgyi, aki más körülményekre is felhívja a figyelmet. „Az öngyilkosnak tudnia kell, mikor jön a vonat. Az inkriminált, 1284-es számú tehervonat – mint rendesen –nem volt feltüntetve a menetrendben, annak érkezéséről (darabárú szerelvény) csak a vasutasok rendelkeztek információval.” Meglátása szerint „az öngyilkos jellemzően a legegyszerűbb, akadálymentes megoldást választja, ellentétben az 1937. december 3-án Balatonszárszón történtekkel. József Attila átbújt a sorompón, a 15. és a 16. kocsi közé keveredett.”
A kérdést ma már persze úgy is meg lehet fogalmazni, számít-e igazán, hogyan is vesztette életét a magyar irodalom egyik leghatalmasabb alakja. József Attila életműve halálának körülményeitől függetlenül is teljesen kerek, egységes egész, önálló fejezet – a nyelvi nehézségek miatt alighanem csak mi, magyarok tudjuk, hogy nagy valószínűséggel az egész 20. század legnagyobb költője volt, de a tényeken mindez mit sem változtat. Mint ahogy az sem változtatná meg alapjaiban a róla kialakult képet, ha kiderülne, tragikus baleset történt.
