Lehet szidni a fogyasztói társadalmat, meg a tárgyfetisizmust, lehet szörnyülködni, hogy megveszünk egy cipőért, a táskáért… és egy autóért. De valljuk be: ebben élünk, és néha baromi jó. Évente egyszer, Esztergomban kinyílik Alfacity kapuja, és egy majális keretében örvendünk egymásnak, autóinknak, napsütésnek, motorhangnak.

Én személy szerint gyermekkorom óta autófüggő vagyok, lányként, nem presztízsből, csak szimplán szeretem tolni neki - ahogy a fiúk mondanák… No persze csak szerényen, nőiesen… És igen, megbámulom, ha csillog, ha brümmög, ha csikorog, ha satufékkel megáll, ha füstölő gumikkal kilő… És nem, nem vagyok az a típus, aki azt mondja, hú, láttad már a GT 1.8 TS-t 144 lóerővel? (Bár tény, ami tény, a lóerő jó dolog.) Viszont azért nagyjából tudom, miről van szó.

Akik pedig szombaton Esztergomba látogattak, nagy valószínűséggel kenik-vágják a témát. De ha egyáltalán nem, az sem volt baj.

Mert évente egyszer, Esztergomban kinyílik Alfacity kapuja, és egy majális keretében örvendünk egymásnak, autóinknak, napsütésnek, motorhangnak.
Emlékszem, a kezdetekkor tizen-huszan voltunk. Összegyűltünk a parkolóban, a Balaton partján, a főutcán. Az idei rendezvényen a szervezők elmondása szerint 600-an voltak. És képzeljék, egyre több a nő!

Szombaton nagyjából délig mindenki elfoglalta a parkolót - csak szépen, katonásan, típus szerint, egyenként, fegyelmezetten. Az ez évi esztergomi találkozón a biciklisták is helyt kaptak: a freestyler mountain bike bemutató látványos show-ja az unatkozó feleségek és gyermekek részére kitűnő volt - bár kevés unatkozó feleséget vagy gyermeket láttam, sőt. Anyukák picijükkel együtt fotóztatták magukat a 62-es Alfa Romeo 2600 Sprint Coupe és a csilli-villi Ferrari előtt, mögött, benne, rajta.

A megjelentek felvonultatták a lehető legkülönbözőbb típusokat: A csajok többnyire 147-tel érkeztek, de találtunk ám öreg 33-asokat is női sofőrökkel, a fiúk pedig optikai tunninggal, spoilerekkel, fényezve, tunningolva hozták a gépeket.

Természetesen ha olasz autó, akkor az alfások mást is maguk közé engednek: nem hiányozhatott a nagyon édes kis kék 500-as Fiat, amiért néha-néha többen rajongtak mint a többi olasz csodáért, és volt még egy-két Masareti, mutatóba.

Egymás autóinak megcsodálása mellett ki is próbálhattunk egy-egy új típust, de a nap csúcspontja az új modell bemutatása volt. Az új Alfa Romeo Mito miniatűrben, jégszoborként, gyorsan olvadva, szóval igencsak sietni kellett a Bazilika előtti területre, hogy odaérjünk, és ne maradjunk le a látványról. 

Szerencsére eső nélkül megúsztuk és örülhettünk a vásárfiának, az alfás bögrének, az autóékszernek, no meg a kolbásznak, kenyérlángosnak és palacsintának is. Most pedig mindenki tovább dönget az utakon, a kis dalocskát dúdolgatva: „az autómon a kígyó, az autómon a kereszt, gyere, ülj be mellém, ha száguldani szeretsz!”