Április 15-én ünnepli 70. születésnapját Claudia Cardinale olasz filmszínésznő. Tuniszban született szicíliai apa és francia származású anya negyedik gyermekeként. 1957-ben elnyerte a legszebb olasz lány Tuniszban címet, s ezzel egy utazást a velencei filmfesztiválra.

Itt filmes ajánlatot kapott, amit először visszautasított, végül mégis aláírta a kemény feltételeket tartalmazó szerződést: eszerint nem mehet férjhez, nem hízhat meg, nem vágathatja le derékig érő haját. A kontraktusnak komoly következményei is voltak: 17 évesen megerőszakolták és gyermeke született, de mindenkinek azt kellett állítania, hogy az a testvére, fiának is csak 19 évvel később mondta el az igazat.

Filmes karrierje immár Claudia Cardinale néven, statisztaszerepekkel kezdődött. A hatvanas évek elején már világszerte ismert sztár lett, s a rendezők tekintették megtiszteltetésnek, ha szerződtethették. Neki magának a kedvence Fellini volt, aki Nyolc és fél című filmjében foglalkoztatta, s akivel remekül kijöttek egymással. Fellini Claudia hangját is elfogadta, amire sem azelőtt, sem utána nem volt példa: furcsán érdes hangját ugyanis minden filmjében szinkronizálták. Szülei révén anyanyelve a francia és az olasz, de tud spanyolul, angolul, egy kicsit még arabul is. Természetes, hogy számos francia filmben szerepelt, talán a legismertebb a Cartouche. Még szovjet filmet is forgatott 1970-ben, legtöbben mégis Sergio Leone klasszikus westernjében, a Volt egyszer egy vadnyugatban látták egy volt prostituáltként.

1966-ban egy olasz producerrel kötött házassága kilenc évig tartott. Azóta Pasquale Squittieri rendezővel él Párizsban, lányuk, az ifjabbik Claudia 1979-ben született. A hetvenes-nyolcvanas években készített közös filmjeik után "CC" elsősorban televíziós sorozatokban tűnt fel. 2005-ben francia színpadon alakította Tennessee Williams Az ifjúság édes madara című drámájában az öregedő dívát.

Évtizedeken keresztül igazi világsztár volt, 1958-1998 között 682 színes magazin címlapján szerepelt. Egyszer azt mondta, számára mindig fontos volt, hogy titokzatosnak tartsák, ezért sem a belső énjét, sem a testét sohasem fedte fel a vásznon. A ma is mutatós Cardinale soha nem folyamodott plasztikai sebész segítségéhez, mert úgy tartja: az idő eljár mindenki felett, korunkat el kell fogadni és megkell élni.

Közéleti szerepet is vállal: 2000-ben az UNESCO jószolgálati nagykövete lett, s ő vezette azt a bizottságot is, amely azt akarta elérni, hogy második nőként George Sand hamvai is kerüljenek a párizsi Pantheonba (a Nobel-díjas Marie Curie-Sklodowska mellé). Pályafutása során nem kényeztették el díjakkal: először az 1993-as Velencei Filmfesztiválon kapta meg az Arany Oroszlán életműdíjat, majd a 2002. évi Berlini Filmfesztiválon tiszteletbeli Arany Medve-díjat vehetett át.