Szeretnék figyelmükbe ajánlani egy nagyon szép színházi előadást, és egy nagyszerű embert, Ölbei Líviát, akit arra kértem, hogy rendszeresen írjon kritikát a Kultúrpart számára.
Néhány évvel ezelőtt (2004-ben) a nyíregyházi színházzal, Vízkereszttel, vendégjátékot játszottunk Szombathelyen. Egy hét múlva levelet kaptam volt csoporttársamtól, a borítékban egy kivágott cikk volt a Vas Népéből: kritika az előadásról. Elhűltem. Az írás nemcsak érzékeny, figyelmes, pontos és igényes volt, de a megértés és értelmezés elemi vágyáról tanúskodott. Ráadásul, olyan érzésem volt, mintha a szerző az olvasópróbától rendszeresen részt vett volna a munkafolyamatban, és most összegezné a látottakat. Mivel ez mégiscsak lehetetlenség, akár hiszik, akár nem, egyszerűen az történt, hogy egy kritikus prekoncepciók nélkül, kíváncsian és nyitottan ült be az előadásra, és ezért megértette azt. Nos ez oly ritka élmény (a magyarországi kritikaírás lesújtó közállapotairól tán majd máskor, bővebben siránkoznék), hogy telefont ragadtam, megkerestem ezt az embert, Ölbei Líviát.
Lívia Szombathelyen él, ott végezte a Tanárképző Főiskolát 1988-ban magyar-orosz szakon. 1989 óta a Vas Népe kulturális rovatában dolgozik. 2005 óta szerencsére az Ellenfényben is rendszeresen publikál. (Néha fontos dolgok is csak azon múlnak, hogy ne legyünk restek kezünkbe venni a telefont.)
Üssenek maguk is kettőt egy csapásra: fogadják szeretettel Ölbei Lívia írásait a Kultúrparton, és menjenek el az előadásra akár már holnap (április 16.), vagy május 26-27-én. Egyiket sem fogják megbánni.