Képregényből tanítják a Holokauszt történetét már több magyarországi iskolában. A rajzos könyv ötletét egy holland alapítvány találta ki, nálunk még csak tesztelik. Nem ez az első eset, hogy a történelem könyveken kívül más formákban is megkísérlik bemutatni a náci rémtetteket.

Az Igazság nyomában című képregényt a holland Anna Frank Alapítvány kutatói dolgozták ki. Hollandiában már oktatási segédanyagként használják a könyvet, sikerrel: ezer holland diák osztályozta le a művet 1-től 10-ig terjedő skálán, és az átlag 8,5 pont lett.

A holland kiadványt másfél éves előkészítéssel rajzolták meg. Jelenleg folynak a tárgyalások a mű magyarországi megjelentetéséről, egyelőre még nem lehet tudni, mikor és mely könyvkiadó adja ki a képregényt. A tervek szerint a későbbiekben könyvtárakba ingyenesen, illetve könyvesboltokba is szeretnék eljuttatni Magyarországon éppúgy, mint Németországban és Lengyelországban.

A magyar iskolákat pályázatok alapján választották ki, akárcsak a német és lengyel iskolákat. Az országok kis idő elteltével megosztják saját tapasztalataikat, és azok alapján változtatnak majd a képregényen,
ha erre szükség van. Magyarországon jelenleg 15 iskolában tesztelik a Holokauszt-képregényt.

Ha beválik, és a gyerekek könnyebben megértik ezt a nehezen feldolgozható témát, akkor a program szervezői tovább szeretnék terjeszteni a többi magyarországi iskolába is.

A német iskolákban már bevezetett képregény, mely Hitler hatalomra jutását, és a Holokauszt borzalmait mutatja be, a Keresés (Die Suche) nevet viseli.
A grafikus regény stílusa a népszerű Tin Tin-hez hasonlít, ám a történet rejtélyes, szórakoztató nyomozások helyett a Führerről és Auschwitzról szól. A regényben a náci korszak legfőbb eseményei elevenednek meg: láthatjuk Hitler beszédeit, és a híres, 1941-es titkos wannsee-i konferenciát is, amikor a legfőbb náci vezetők a végső megoldásról hoztak döntést.

A könyv bemutatja a haláltáborok brutális és kegyetlen világát is. A képregényeket Eric Heuvel rajzoló munkássága alapján, Hitler hatalomra jutásának 75. évfordulója alkalmából a holland Anna Frank Központ megbízásából készítették.

A Keresést egyelőre Berlinben és Észak-Rajna Vesztfália államban használják a 13-16 évesek történelemóráin segédanyagként. Ha a képregény sikeres lesz, a tervek szerint az összes német iskolában bevezethetik majd.

Az Anschlusstól a Ciklon B-ig

A történelem megértését egy néhány hete kiadott szótár is segíti: szintén Hitler kancellárrá választásának évfordulójára került a német boltokba az a különleges gyűjtemény, amelyben a korszakban a nácik által használt szavakat és kifejezéseket gyűjtötték össze, részletezve azok jelentéstartalmát.

Így a szerzők szerint mostantól nem fordulhat elő, hogy bárki is véletlen használja akár a "végső megoldás", akár az "élettér" szavakat, hiszen azok szerintük szinte teljesen egybeforrtak a náci ideológiával és a Holokauszt-tal. A szótár körül - belül 1000 szót és kifejezést taretlamaz, Ausztria annexiójától kezdve a Wermacht-ig.

A könyv szerzője Thorsten Eitz, társszerzője pedig Georg Stötzel professzor, aki a Spiegel Online-nak elmondta, szerinte ezek olyan kifejezések, amelyek a nácikhoz kapcsolhatók, és 1945-től ugyanazzal az értelemmel bírtak. "A 40-es években a germán intellektusok, úgy, mint Dolf Sternberg vagy Wilhelm Süskind - a Parfüm szerzőjének, Patrick Süskindnek édesapja - már írtak esszét a tabunak számító náci kifejezésekről”- mondja a professzor.

Egerek vagy emberek?

Ez a megközelítés azonban már nem az első, amely rendhagyó formában kívánja a Holokausztot bemutatni: a Maus címet viselő,
magyarul is megjelent mű is a náci rémtetteket meséli el. A képregény egy auschwitzi túlélő visszaemlékezése, amelyet New Yorkban mondott tollba grafikusművész fiának.

A lengyelországi zsidó családból származó, stockholmi születésű Art Spiegelman nem leírta az apja álltal elmesélt történeteket, hanem képregény formájában rajzolta meg apja emlékeit, állatszereplőkkel helyettesítve az embereket.

A fekete-fehér képeken a zsidó szereplőket egereknek, a németeket macskáknak,
a lengyeleket disznóknak, a franciákat békáknak, az amerikaiakat pedig kutyáknak ábrázolta Spiegelman.

A Maus 1992-ben Pulitzer-díjat kapott, ami miatt új kategóriát kellett kreálni számára a díjazottak között.

A provokatív képzőművész, Zbygniew Libera nem kevésbé provokatív alkotása Lego- építőkockákból készült Auschwitz ábrázolása (LEGO Concentration Camp; 1996) óriási vitasorozatot indított el.

A hét- dobozos, limitált kiadású, 
három szettből és több kiegészítő dobozból álló mű lényegében egy gyerekjáték- imitáció. A dán játékgyártó cég kezdetben perelni is akarta a művészt, ám Európában a törvények lehetővé teszik céglogók felhasználását művészi célokra, így elállt a pereskedéstől. A dobozon egyébként a következő szöveg állt: "Zbigniew Libera ezen munkáját a LEGO támogatja".
A koncentrációs táborhoz, a krematóriumhoz szükséges kockákat, a fogoly, kápó és holttest figurákat nem a cég gyártotta.

A szettben különböző kategóriák szerint vannak elkülönítve az elemek: A legnagyobb dobozban találhatók a koncentrációs tábor épületei, "zuhanyzói". Ehhez tartozik a nagy kapu, rajta a felirattal: Arbeit macht frei. 
A táborok őreinek öltözetét a művész az eredeti rendőr-LEGO bábuk ruháiról mintázta.
A másik dobozban kémények találhatók, illetve a sonderkommando (az az osztag, amely az elgázosításokat és kivégzéseket végezte) figuráival.
A kis dobozokban találhatók az orvosi "segédeszközök", a parancsnokok és az orvosok figurái. A legkisebb dobozban az áldozatok elkobzott tulajdona található,melyet az S.S. Birkenau-ban tárolt.

Amikor Libera művét bemutatták, Holokauszt-túlélők egy csoportja antiszemitizmussal vádolta a művészt. Az eset egy nemzetközi konferencián történt 1997-ben, ahol többek között arról is szó volt, hogyan folytatható a holokausztról szóló érvényes diskurzus.

Holokauszt a zenében

Egy ideig sokan vádolták az új hullámos Joy Divison zenekart is, amiért a koncentrációs táborokra emlékeztető nevet választottak maguknak (a Joy Division elnevezés azokra a női fogoly-osztagokra utalt, amelyeket egyes lágerekben a kimenős német tisztek "szórakoztatására" tartottak fogva).


A banda zenéjének hangulatához azonban illik az elnevezés: kiábrándult és halál - központú zenéjét játszanak (Később a zenekar frontembere tette fel az i-re a pontot a halál kérdéskörében: Ian Curtis énekes 1980 májusában, az első nagy amerikai turnéjuk kezdete előtti este követett el öngyilkosságot, két hónappal 24. születésnapja előtt. Előtte még megnézte Werner Herzog Stroszek című filmjét, meghallgatott egy Iggy Pop lemezt, írt egy levelet feleségének, majd felakasztotta magát).

A zenei világban már a világháború után híressé vált Arnold Schönberg (1874–1951), aki 1947-ben komponálta az Egy varsói menekült c. kantátát. A dodekafónia (tizenkét-hangúság) apostola ezzel a művével vált ismertté.
Szövegét – egy varsói gettóból megmenekült túlélő személyes elbeszélése alapján –  a zeneszerző írta.

A varsói menekült elmeséli, hogyan bújkált, milyenek voltak a lágerek és a gázkamrák. Egyes iskolákban a régi bakelit lemezeken megtalálható művet hallgatva tanulják az iskolások a Holokauszt történetét.
Egy fórumozó így emlékszik vissza az interneten a zenéről: "Sajnos magyarul nincs meg, de egy régi iskolai bakelitről emlékszem arra, ahogy a varsói túlélő elmeséli, hogyan bújkált a csatornákban, milyen volt a láger, és hogy indultak el a gázkamrákhoz, a "Sömá Jiszroél, Ádonáj Elochénú, Ádonáj echad" "Halljad Izrael: az Úr a mi Istenünk, az Egyetlen Úr" éneklésével. Mindannyiszor beleborzongtam, amikor ezt tanítottam."

Ullmann-opera Magyarországon is

2007 őszén Magyarországon is bemutatták az Atlantisz Császára, avagy a Halál nemet mond című darabot. Az operát Lukáts Andor rendezte, művészeti vezetője Fischer Iván volt.  A történet szerint Atlantisz császára háborút indít az egész világ ellen, a Halál azonban ellenáll.

Viktor Ullmannt 1942-ben a theresienstadti haláltáborba deportálták. Itt szerezte a halálról szóló darabot. Ullmant később Auschwitzba szállították át.




Hans Adler szintén a theresienstadti koncentrációs táborban raboskodott, 1955-ben könyvet is írt róla. Ebben Ullmann operáját is taglalja. A művet 1975-ben mutatták be az amszterdami Bellevue színházban, 31 évvel Ullmann halála után. Magyarországon 2007 szeptemberében mutatták be a Művészetek Palotájában.

Az egyetlen túlélő, a Halál szerepét megformázó cseh Karel Berman megőrizte próbafüzetét, melybe saját szólamát, a zenész és szöveges változtatásokat írta fel. A füzet lapjait tavaly télig a Trafóban is meg lehetett tekinteni.

Spanyol musical Anna Frank naplójából 

A holokauszt jelképévé vált kislány 1942 és 1944 között, 25 hónapon át írt, el nem küldött leveleiből készült zenés darabot február 28-án mutatták be a madridi Calderón színházban, Daniel García Chávez rendezésében.

A premier előtti bemutatóra még nyitás előtt került sor a Frank-családnak egykor menedéket adó házban, a mai múzeumban.
A főszereplő a 13 éves kubai Isabella Castillo, akit interneten keresztül választottak ki 800 fiatal jelentkező közül. Isabella az amszterdami előadás után a La Repubblica című olasz napilapnak nyilatkozott arról, hogy egy kubai menekült énekesnő lányaként hosszú ideig illegálisan Belizében rejtőztek, arra várva, hogy mikor juthatnak el Miamiba.

Rafael Almaro, a darab rendezője a BBC-nek nyilatkozva elmondta, sokan kételkedtek benne, hogyan képes ebből a történetből musicalt csinálni. „Természetesen érzelmi alapokra fektetjük az egész mondandót. Szeretnénk a zenén keresztül jobban jobban a történetet”.

Anna Frank saját naplóját többször átdolgozta és arról álmodott, hogy a háború után megjelenteti.
1944 augusztusában azonban családját elhurcolták, és Anna 1945 márciusában a bergen-belseni koncentrációs táborban 15 évesen meghalt.

Apja, Otto Frank mentette meg az írást, majd 1947-ben flamand nyelven adták ki, később az 1952-ben kiadott angol változattal vált ismertté.