Grecsó Krisztián a fiatal magyar prózairodalom egyik legsikeresebb, József Attila-díjas írója. Szakmai sikerei mellett könyvei eladásaira sem panaszkodhat. Új regényében, a Tánciskolában az áttetsző, élettel teli, sok esetben bizarr alföldi világot tárja elénk, és közben megtanítja olvasóit néhány tánclépésre, melyek természetesen a kályhánál kezdődnek, egészen pontosan az otthon melegénél.
Hogy úgy mondjam „technikailag” valóban nem volt más választás. Négy éven keresztül heti két napot Pesten voltam. Nem bírtam már az ingázást. Lelkileg viszont nem volt ez ilyen egyértelmű. Ha elmegyek Csabára, egy hétig fojtogat a honvágy.
Ha a 2001-es, „nem hivatalos” Caspar Hauser-füzetet nem számoljuk, kilenc éve jelent meg az utolsó verseskönyved, az Angyalkacsinálás. Írsz még verseket, vagy már véglegesen lecövekeltél a prózánál?
Próbáltam, de nem megy. Akkor meg miért erőltetném? Nem tettem le róla, hátha valamiért megindul majd megint.
Mit kell tudnunk a 200 példányban, Békéscsabán, „fű alatt” megjelent Caspar Hauser-kötetről? A könyvben más kötetekben nem olvasható versek szerepelnek?
Az egy ajándék volt, egy bibliofil kiadvány a Békés Megyei Könyvtártól, egy est tiszteletére készült. Nagyon szép gesztus volt. Bár nem erős a mezőny, de talán az a legjobb verseskönyvem, másutt nem is olvashatók.
Azon kevés író közé tartozol, akiknek saját internetes oldaluk van. Miért érezted ezt fontosnak?
A kommunikációban segít. Összefog. Olyan sok marhaságot hallottam magamról korábban, hogy úgy éreztem, nem árt. Bár a marhaságból nincs kevesebb, azért ha valaki valamiért tudni akar valamelyik könyvemről, van tájékozódási pontja.
A site-odon közzéteszed, hogy mely írásaidban, kitől közölsz vendégszövegeket. Miért? Ez azt jelenti, hogy más szöveghelyeken nem használsz idézeteket?
Azt. Minden kölcsönzést jelöltem. Szó szerinti idézet nincs, egy dialógus logikáját követtem egy helyen. A többi csak „sztori lopás”. Ilyen a kocsmában is van, más anekdotáját tovább adod. A tanultak allúziónak mondják.
Forgatókönyveket írsz, főállásban egy női hetilap szerkesztője vagy. Hogy osztod be az idődet? Van egy idősáv naponta, amikor kizárólag a szépprózáddal foglalkozol?
Forgatókönyvet most nem írok. És prózát sem, pihenek. Egyébként a lap mellett nagyon nehéz írni, de gondolom, nem leptelek meg. Hajnalban, este, lopva. Bő tíz évvel ezelőtt láttam Darvasi Lászlót, egy telefonfülkében diktálta a tárcát, mert elfeledte leadni. Úgy csinált, mintha olvasná, de akkor írta. Elképesztő volt. Na, ez még nem megy.
A Megy a gőzös című filmnek te írtad a forgatókönyvét. A forgatás kedvéért újjáépítették az állomásfőnökség épületét. Ilyetén az írásodnak látható jótéteménye lett. Volt, hogy egy-egy szöveged túlmutatott ún. irodalmi élményen?
Nagyon rafináltan kérdezel. A Pletykaanyu negatív falusi fogadtatásának sok hozadéka volt. Átéltem, milyen bűnbaknak lenni. Ha mindenki azt mondja, bűnös vagy, elhiszed. Idővel át is éled. Nagyon tanulságos, megérted a történelem egyik borzasztó szeletét.
A Tánciskola című új regényed kulisszái és bizonyos történetei kötődnek azokhoz az alföldi városokhoz, amelyekben a Budapestre költözés előtt éltél. Milyen eljárásokat alkalmazol annak érdekében, hogy ne ismétlődjön meg a Pletykaanyu botránya? Bizonyos történeteknek (cigánylány megdugása, satöbbi) valószínűsíthetően vannak valós alapjai…
Pontosan fogalmazol, csak a kulisszák. Minden figura és esemény fikció, illetve, ha van valóságos alapja, nem onnan való. Így a cselekmény és a helyszín nem irritálja egymást. Hogy lecsapjam a feladott labdát, cigánylányt biztosan dugtak már másutt is.
Egy prózaíró általában az első írásaiban „túl lesz” a generációs korrajzon. Nálad a Tánciskola, a harmadik prózaköteted kapott elég nagy generációs gellert.
Igazából nem. Ahogy öregszem, jönnek velem a hőseim is. Elég egyszerű lélek vagyok.
A Tánciskolában erős vallomásos gesztusokkal írsz a falusi vasárnapi ebédekről, illetve más a nagyvárosiak számára bizarrnak tűnő életképekről. Volt olyan életkép, amit még néhány éve szégyelltél volna prózába írni, most viszont már bátrabban nyúlsz hozzá?
Nem életkép, hanem érzés. A szerelem. Meg is kaptam érte a magamét most is. Jöttek a tanultak, hogy szirup.
Grecsó Krisztián új kötetét április 27-én mutatja be a Magvető Kiadó a Könyvfesztiválon. A Jövő Háza Szabó Magdáról elnevezett termében Sárközy Bence szerkesztő és Sándor Pál filmrendező beszélget a szerzővel, aki később dedikálja is köteteit.
