A Parno Graszt több tucat külföldi koncerten van túl ebben az évben. A Nadara a Transylvania film zenéjének elkészítése után most a Parno Graszttal közösen lép színpadra a magyar közönség elé, majd május 15-én a Cannes-i Filmfesztivál nyitózenekara lesz.
A Szászcsávásról származó Nadara és a magyarországi, Paszab községből származó Parno Graszt péntek este felejthetetlen autentikus cigány- bulit hozott a Gödör fedele alá. A koncert előtt a Parno Graszt vezetőjével, Oláh Józsival, a Nadarából pedig Alexandra Beaujard-dal (tangóharmónika, vokál) Köllö Gergővel (brácsa) és Gondos Tiborral (nagybőgő) beszélgettem.

Két, autentikus cigányzenét játszó zenekar játszik úgy ma itt a Gödörben, hogy a kettőtök közötti kapcsolat nem túl régről származik. Hogyhogy nem találtatok egymásra hamarabb?

Oláh Józsi (Parno Graszt): 1993 óta foglalkozom ugyan román zenével, de valóban, a kettőnk közötti kapcsolat csak mostanában kezdett szorosabbá válni. 2003-ban figyeltem fel a Nadara lemezére. Hozott valaki egy CD-t és mondta, hallgassam meg. Egyből megragadott az egész zenei világuk, ahogy a szaxofont, harmonikát és a többi hangszert használták. És nagyon megfogott az énekesük.
 

A hangja?

O.J.: Az is, és a technikája. Azt mondták rám egyébként, hogy nekem is olyan füstös hangom van, mint neki. Szóval, a Nadara zenéjét rengeteget hallgattam, mulattam, táncoltam rá. Mikor mentek a munkásaim dolgozni, mindig ez szólt a kocsiban, és az öreg folyamatosan énekelte a nótákat. Onnantól kezdve szándékomban volt, hogy Magyarországra hozzam őket, és ismerje meg őket a magyar közönség. Ma reggel nálunk ebédeltünk együtt, és meséltem nekik, hogy felhívtam egy ismerősöm a Rádió C-nél, és mondtam, hogy jön a Nadara. Nem tudták, hogy ki az... De ahonnan jönnek, ott sem igazán ismerik őket. Ez tehát nemcsak ránk vonatkozik, mert ha átmész a szomszéd faluba, nem tudják, ki az a Parno Graszt, de kimész Franciaországba vagy Hollandiába, és ismernek.

Ennek a jó külföldi menedzsment az oka?

O.J.: Nem. Az az akadálya annak, hogy ismertté váljunk, hogy többször hívtak minket zenélni de nem tudtak fizetni. Mi pedig nem mentünk ugyan el, de én azóta rájöttem, fel kell adnunk ezt az elvet, mert ha nem megyünk el, akkor nem fognak ismerni. Először hírnevet kell szerezni, aztán valamennyi gázsit kell kérni. A közeljövőben szeretnénk ezt be is indítani, először kisebb városokba menni majd terjeszkedni. 

Jobb otthon játszani, mint külföldön? Alexandra, te francia vagy, mit érzékelsz, hol fogadnak nagyobb lelkesedéssel, és ti hol érzitek jobban magatokat?

Alexandra Beujard (Nadara): Nekem nagyon tetszett a cigány zene, és külföldön azt tapasztaltam, a legtöbben nem cigányok azok, akiknek tetszik a cigány muzsika. Érdekes, miért nem ismernek ott jobban, ahonnan indul a zene? Romániában, illetve még Ceausescu után már a modern stílust szerették, a régi hagyományos zene felé nem nyitnak, már nem annyira érdekes, csak külföldön: Hollandiában, Franciaországban. Úgy mulatnak erre a fiatalok hogy csak na.

Köllö Gergő (Nadara): 5-6 éve ismertük meg az Alexandrát és rajta keresztül jutottunk ki külföldre…  Annak idején eljött egy csapattal Romániába cirkuszi mutatványokkal, kis műsorszámokkal, szekerekkel, lovakkal. Ilyet még ott nem láttak ám nálunk, hogy ilyen hosszú utat így tegyen meg valaki. Neki megtetszett a cigány zene, kultúra, és levált a csapatról, ott maradt nálunk. Megtanult románul, magyarul, cigányul beszélni, Akkor alakult meg a banda. Először négyen vagy öten voltak, én még nem voltam, Tibi már benne volt a bandában. Aztán elkezdtek külföldre járni. Én, mint brácsás belekerültem a képbe. Először saját autóval jártunk, utcán zenéltünk, felfigyeltek ránk és kezdtek hívni ide-oda.

Oláh Józsi: Az a baj Romániában is, mint itt, hogy akik ezt profi szinten csinálták és csinálják, mint a Kaly Jag például, elmentek az elektromos hangzás felé és elvitték a műfajt.

A média figyelmét mégis mindkét zenekar fel tudta kelteni: a Nadara filmzenét készített, a Parno Grasztról dokumentumfilmet készítettek...

O.J.: Én azt mondom, hogy szükség van ránk, de mégsem vagyunk elég elől. Ha valahol van egy fesztivál, elhívnak x összegért, zenekar nélküli tátika- embereket. Meg se kell nyikkannia. Holott tudják jól, mennyi ennek az értéke.

Gondos Tibor: Sokkal jobban értékelik a kultúrát magyarul.

O.J.: Igen. Egy zenész kollegám azt mondta nekem, hogy aki sztárnak vallja magát, az sztár. Nem kell hogy tudjon zenélni.

Kultúrpart: A Transylvania nagyobb népszerűséget hozott?

Köllö Gergő: A rendezőn, Tony Gatlifon keresztül jutottunk ki rengeteg helyre, koncertekre. Jövő hónapban Párizsban lesz koncertünk, 15-én Cannes-ban mi leszünk a nyitózenekar. Úgyhogy nagy előrelépés szerintem.

Milyen lesz a ma este?

O.J.: Éppen ma mondtam valakinek, hogy az este attól függ, a gépszíj hogyan kap el minket is és a Nadarát is. A cigányok azok cigányok.


Tehát spontán koncert lesz sok rögtönzéssel?

O.J.: Ma reggel beszélgettünk a Nadarával hogy mi legyen, és mondtam nekik ezt-azt, végül is megállapodtunk egy számban, és akkor kialakult hogy aztán majd jön ahogy jön.
Az a dal lesz, ami a harmadik lemezen hallható, ne kérdezd a címét mert nem tudom. Csak elénekelni (énekel). Szóval azt fogjuk közösen eljátszani. A zenészek valahogy összhangba kerülnek.

És ehhez sokat próbáltok?

Gondos Tibor: Egyáltalán nem próbálunk! Hát távol lakunk egymástól… 

Oláh Józsi: Az a lényeg, hogy tudjunk zenélni. Nem kell más. 

Alexandra Eujard: Én nem vagyok cigány, de nagyon érdekes, hogy 2-3 száz éve is a cigány zenészek mindig a legjobb zenészek voltak. De nem cigány zenét muzsikáltak, hanem azért voltak ismertek mert mondjuk magyar vagy román zenét muzsikáltak. A cigányok mára nem félnek annyira, hogy a saját kultúrájukat mutassák. Ezért akarjuk ezt a hagyományt életre kelteni, hogy a népesség saját kultúrát hozza előre, és nem olyan rég kezdődött el.

Köllö Gergő: Annak idején a királyoknak saját cigány zenészeik voltak, akiket elküldtek Olaszországba és Franciaországba taníttatni, tehát a cigányok sokféle muzsikát szeretnek, és művelnek is.



Forrás: KultúrPart