Totó nem is tudja pontosan, hogy hogyan is került ő Tibetbe. Vagy Tibet őhozzá. Totó Dorothy kutyája, és amíg Dorothyval voltak, mindig Dorothy-val történtek a dolgok.
A Jeti nyomai után szimatol a hóban. A Himalája hatalmasabb a Smaragdvárosnál is. Fura népek lakják: Yakkok, Sherpák, Lámák. És mind mondanak valamit. De Totó nem érti őket, pedig Totónál ott van a szótár, a világ első és egyetlen Tibeti-angol szótára. A Kancsengöndza aljában találta, a teaültetvényektől örökké illatos darjeelingi temetőben.
Sok könyvet talált itt:
- Essays Towards a Dictionary Tibetan and English (Calcutta, 1834)
- A Grammar of the Tibetan Language in English (Calcutta, 1834)
- Sanskrit-Tibetan-English Vocabulary I-III. (Calcutta, 1910)
- Tibetan Studies (Calcutta, 1912)
- The Life and Teachings of Buddha (Calcutta, 1957)
Mindet Csoma Sándor írta, aki Juliánusként magyarokat ment keresni a Nagy Hegyek közé. Ő sem hitt a finn-ugor ötletben. Magyarok azonban nem voltak, viszont voltak még buddhista kolostorok, szerzetesek, akik emlékeztek Shambalára amely a jugarok országában található.
Csomának meggyőződése volt, hogy ez csak az őshaza lehet. Ezért mindent tudni akart Tibet titkairól, a buddhizmusról, a rejtélyes csodákról. Akkoriban még gyakran levitáltak a révületbe esett szerzetesek, sőt olyan prekognitív szellemi energiákkal bírtak, hogy volt köztük olyan, aki tisztán látta a jövőt. És ettől persze nem lett boldogabb. De nem is ez volt a cél. Csoma tudását angolul publikálta, amit a világ megtudott a Világ Tetejéről, azt Csoma Sándortól tudta meg.
Nem véletlenül választotta tagjai közé a Royal Asiatic Society.
Ő is sokat mesélt barátjának, Szangye Püncog lámának, Magyarországról, a magyarok cselekedeteiről, meg a törökökéről is, például elmesélte, hogyan tartóztatta le és vetette tömlöcbe a gonosz szultán a nála vendégeskedő Török Bálintot. Szangye Püncög megjegyezte a történetet, és ahogyan minden tudás, ez is lámáról lámára szállt. Szóval lehet, hogy őszentsége a tizennegyedik dalai láma, Tendzin Gjaco nem vesz részt a pekingi nyári olimpiai játékok megnyitóján, ahová a rendkívül jó humorérzékkel ellátott Nemzetközi Olimpiai Bizottság – nyilván viccből – hahahaha – meghívta.
Totó okos kutya. Még emlékszik rá hogy Svájc, Hollandia, és Spanyolország nem indult az ’56-os melbourni olimpián. Valami bajuk volt vele. Hogy valami szovjetek lerohantak valami Magyarországot. Ott, a Himaláján túl.
De hát Totó még kiskutya. Bízik benne, hogy jön majd egy forgószél, és visszafújja őt az ő Dorothyjához. És mehetnek tovább Ózhoz.
Együtt, a sárga úton.
