A Kánonon túl című regényben édesapjával, a két éve elhunyt Hernádi Gyulával folytatott beszélgetéseiből kirajzolódik az író élete, a gyerekkori kisváros, a Horthy-éra, a krími hadifogság, az ötvenes évek diktatúrája, a Kádár-kori kultúrpolitika, és az ezredvég.
Az Aparegény alcímet viselő kötet apa és lánya közös visszatekintése az életre, önértékelés, és Krisztina tisztelgése az apja előtt.Hernádi Gyula (1926-2005) bencés diák volt, majd orvosi egyetemre járt, ahonnan a II. világháború utolsó éveiben behívták leventének. Hadifogoly volt a Szovjetunióban, a Krím-félszigeten dolgozott három éven át, majd szabadulása után orvosi, később közgazdasági tanulmányokat folytatott.
1955-ben költőként kezdte pályáját, de ismertté leginkább novelláskötetével (Deszkakolostor) és regényével (Péntek lépcsőin) vált. 1960-ban írt regénye, Az ég bútorai csak 1981-ben jelenhetett meg Kiáltás és kiáltás címmel (ebben az 1950-es évek véres, a magánéletbe is betolakodó szocializmusát ábrázolta).
Az 1960-as évektől állandó alkotótársa volt Jancsó Miklósnak, filmjeihez ő írta a forgatókönyveket. Az 1970-es évektől színdarabokat is írt. Ironikus, provokatív műveinek bemutatói mindig eseményszámba mentek. Többek között a Sirokkó, Az erőd, a Drakula, a Jézus Krisztus horoszkópja, A tolmács, a Hasfelmetsző Jack, A boldogság templomai, a Lélekvándorlás, az Egri csillagok háborúja, a Szörnyek évadja című művek származnak tollából. A rendszerváltás után a Független Magyar Írók Szövetségének elnökeként tevékenykedett. Neki ítélték először az alternatív Kossuth-díjat 1996-ban, 1999-ben állami Kossuth-díjat kapott, 1994-ben munkásságát József Attila-díjjal is elismerték.
Hernádi Gyula és lánya, Krisztina beszélgetései művészetről, alkotásról, szerelemről, hitről és földi megváltásról szólnak. A műben olvashatunk Jézáról, az ateista, női megváltóról, aki helyenként Krisztával azonosul, és akinek szexuális életébe a Mária Magdolnával és Júdással folytatott viszony is belefér.
A párbeszédekben megjelenik a mitikus, ősi, nyugati metafizika előtti világ, melyben a föld és az ég közötti határok még elmosódtak, mindkét oldalról átjárhatók voltak.
Hernádi Gyula már halálos beteg volt, tudta, hogy nem lesz ideje és ereje még egy könyvet írnia.
Így lánya, Krisztina felajánlotta, hogy együtt írják meg a kötetet, és interjúkat, beszélgetéseket készített apjával.
A csaknem háromszáz oldalas, fejezetekre tagolt írásban visszaköszön ugyan Hernádi Gyula stílusa, a mű mégsem plagizálás.
A kalandos és hányatott életű, a hadifogságot is megjárt író a szocializmusban kitüntetett ember volt, így a közönség azt hihette, hogy a hatalom a tenyerén hordozta. Hernádi Gyulát azonban mindez zavarta, és úgy érezte: nem értik meg ezzel kapcsolatos iróniáját.
A szerző április 27-én, vasárnap dedikálja kötetét a könyvfesztiválon, a Millenárison.