Mozizó Budapest - 111 év a pest-budai mozgókban című könyvében a fővárosi filmszínházak több mint egy évszázados történetéről, és a rendszerváltáskor lezajlott válságról ír Kelecsényi László filmtörténész, aki a mai nap mutatja be új kötetét a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
Kelecsényi László könyvében a budapesti mozik története mellett a rendszerváltáskor a vetítőműhelyekben lezajlott történéseket is feleveníti az író.A Mozizó Budapest a Holnap Kiadó által indított sorozatban jelent meg, amelynek első kötete a Fürdőző Budapest című könyv volt.
A könyv történeti, időrendi sorrendben halad: a kezdeti időszakkal kezd, amelyben a mozi vásári látványosságnak számított, és sátrakban, csődbe ment kávéházakban, kabarékban rendezték a vetítéseket. Az első kőépületeket az 1910-es, 1920-as években húzták fel, például a Corvin mozi, amelyet egy lebontott szeszgyár helyén építettek fel.
A mozi "nagykorszaka" Kelecsényi László szerint az 1960-as, 1970-es évekre tehető. Ekkor még nem terjedt el a televízió, a statisztikai adatok szerint minden magyar állampolgár évente 13-szor volt moziban, ez az összlakosságot tekintve 130 millió nézőt jelentett - hangsúlyozta a szerző, megjegyezve, hogy ezt követően az 1980-as években jött a lassú leépülés, a "paradigmaváltás".
A mű Heltai Jenő Dal a moziról című 1907-es, vidám hangulatú, leleményesen szóalkotó versével kezdődik, amelyben egy fiatalember mozgóképet nézni hívott egy lányt, aki el is ment a "moziba".
Kelecsényi az MTI-nek elmondta, utóhangként már tudatosan keresett valami olyat, ami kifejezi a vereség, a veszteség hangulatát. Így bukkant Vas István Elégia a moziról című versére. Az egyes fejezetek címei is idézetek, többek között Nemeskürty Istvántól, József Attilától, Grunwalsky Ferenctől, vagy éppen Lenintől.
Az illusztrációk, fotók, amelyeket a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményéből, a Mozitörténeti Gyűjteményből, a Nemzeti Múzeum Történeti Tárából, az MTI, valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal archívumából válogatott, üres nézőtereket, mozi-előcsarnokokat, mozik előtti külső tereket ábrázolnak - mondta az író.
Következő munkájáról Kelecsényi annyit árult el, hogy egy színészalbumot szeretne összeállítani: a kötetben azok a színészek kapnának helyet, akik a magyar hangosfilm történetében szerepet játszottak.
