Judith Magyar Isaacson kaposvári születésű holokauszt-túlélő mutatta be Köszönet az életért című visszaemlékezését a Könyvfesztiválon.
Fahidi Éva, a szerző régi barátja, aki szintén holokauszt-túlélő, a bemutatón a buchenwaldi lágeréletről azt mondta, hogy a kultúra és a versek átsegítették az embert a legnehezebb helyzeteken."Judith Magyar Isaacson könyvéből tanulni lehet az élet szeretetét, s az örök nőiességet" - mondta Fahidi Éva. Elmesélte a történetet, amikor Judit kapott egy rongydarabot nagynénje ruhájának letépett aljából, majd a kenyéradagját varrótűre cserélve egy takaróból kihúzott szállal "szalagot" szegett be magának.
![](http://kulturpart.blog.hu/media/image/2008-04-27/7826874/0002.jpg)
Judith és egy amerikai kapitány a koncentrációs tábor felszabadításakor egymásba szerettek, s Judit elment vele Amerikába, Maine államba, ahol két gyermeket szült. Később, amikor a gyermekek gimnazisták lettek, beiratkozott egy főiskolára, matematika szakra.
A szerző fia is megjelent a bemutatón, aki megjegyezte, hogy édesanyja írónő akart lenni, de a háború közbeszólt.
A Juditból Judith-tá lett asszony elmesélte,azért lett matematikus, mert félt, hogy nem tudja elég jól az angol nyelvet, a matematikához pedig nem sokat kellett beszélni.
A hetvenes évek Amerikájában még tabu volt a holokauszt emlegetése még zsidó közösségekben is, s csak a második generáció kezdett a vészkorszakról beszélni - idézte fel a kötet szerzője.
Judit könyve megírása előtt 1977-ben jött először vissza - 33 év után - Magyarországra a lányával, s először találkozott a család többi túlélőjével. Majd visszatért Amerikába, és megírta visszaemlékezéseit a lágeréletről, mégpedig egy olyan 19 éves lány szemével, aki nem veszti el emberségét, életkedvét, humorát a legszörnyűbb helyzetekben sem.
A kötetet Baik Éva, egy régi barátnő fordította le. A hölgy német-orosz-francia-angol tolmács, a Magyar Tudományos Akadémia nyugalmazott fordítója, akivel Judith Magyar Isaacson együtt járta meg a lágert.
Pécsi Katalin szerkesztő, az EszterHáz Egyesület képviselője elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ pincéjében találtak rá Judith Magyar Isaacson könyvére. Kiderült, hogy az Akadémiai Kiadó kinyomtatta magyar nyelven, csak a kötetek a rendszerváltáskor feledésbe merültek, s a könyvcsomagot először Kaposvárra küldték, majd onnan a Páva utcába.
A könyv fordítását most átnézte Baik Éva, aki az első fordítást is készítette, s a memoár új borítót is kapott. Az Egyesült Államokban már a második kiadást is megérte a kötet.