A politikai rendőrség irányítói, a politikai megrendelők, a III/III-as csoportfőnökség munkatársai ugyanúgy köztünk élnek, mint a Men In Black – Sötét zsaruk című ügynökvígjáték ufói. Ugyanúgy alakváltók, és kitűnően álcázzák magukat.
A filmben van egy eszköz, amely kitörli a múltat a hipnotizáltak elméjéből.
Úgy tűnik, ezt egy országgal is megcsinálták.
Lehet cinikusan nem venni tudomást arról, hogy a megszállóként hazánkban tartózkodó szovjet hadseregre támaszkodva a kommunista rezsim 40 évig folyamatosan tiporta sárba az emberi jogokat, sorsokat, családokat tettek tönkre.
A kommunista múlt számos urbán legendával terhelt – többek között azért, mert a politikai rendőrség annak idején olyan operatív eszközöket is bedobott, mint a dezinformálás. Tabajdi Gábor és Ungváry Krisztián könyve segít megérteni: múltunk feldolgozását, megemésztését és bizonyos dolgok kiöklendezését nem azzal intézhetjük el leghatékonyabban, ha kiemelünk egy-egy ma is aktív közéleti figurát, politikust, művészt, vallási vezetőt, felmutatva az ügynökmúltjukat, hanem azzal, ha bemutatjuk a szocialista rezsim üzemeltetőit, az MSZMP Központi Bizottságának döntéshozóit, a Politikai Bizottság prominenseit, akik ma is politikai paletta, a közélet és a gazdaság különböző területein foglalnak el stratégiai pozíciókat. A pártállami gépezetben az MSZMP potentátjai és a belügyminisztériumi vezetők felelőssége nagyobb volt, mint a bizonyos szempontból valóban áldozatnak tekinthető ügynököké, akiket a beteg édesanyjuktól a nemi identitásuk forszírozásán át számos módon, zsarolással, vagy kisstílű javadalmazásokkal láncoltak a szocialista terrorgépezethez.
A könyv közzéteszi az állambiztonsági vezetők fotóit, életútját, megismerteti velünk a pártállami diktatúra mechanizmusát, hatalomgyakorlási technikáit.
Az Elhallgatott múlt olvasása közben az embernek többször is eszébe egy szó, amit sajátos konnotációja miatt sosem ejt ki, csak ha az Egri csillagok Hegedűsét említi. Ez a szó a hazaáruló. A közhatalmat gyakorló, csekista módszerekkel dolgozó döntéshozók ugyanúgy alagutat mutattak a megszálló szovjeteknek. Életrajzukból kiderül: jórészük 1956 őszén fegyverrel harcolt a szovjetek oldalán az ország függetlenségéért küzdő magyar egységek ellen. Felkavaró könyv.
A tárgyilagos helyzetértékelései és definíciói miatt is: „A Kádár-rendszer rendőrállam volt… Az elnyomó szervek a társadalom totális ellenőrzésére törekedtek…”
A holokausztra történő megemlékezést nem egy esetben cionizmusnak tekintették, Izrael kapcsán anti-cionista kampányt folytattak, és lassan magát az antifasizmust is hiteltelenítették.
A Napi Operatív Információs jelentéseket minden stratégiailag fontos káder megkapta – a Népszabadság főszerkesztője is. A rendszer az egész társadalmat ellenőrzése alá vonta – jelentés készült az óvodákban azokról a gyerekekről, akik imádkoztak. Felkavaró könyv, melynek legfőbb erénye a tárgyilagosság, a tényekre való fókuszálás. Megismerhetjük többek között Tömpe András ezredest, vezérőrnagyot, aki Dél-Amerikában szovjet hírszerzőként is dolgozott, majd később a Corvina könyvkiadó igazgatója lett. Annak a könyvkiadónak állt az élén, mely megjelentette most ezt a könyvet. Vagy: ott van Kúnos László alezredes esete, aki 1956-ban a szovjet csapatok visszatérése után november 10-ig részt vesz a „tisztogató műveletekben”, majd a Sport, Hangszer, Játék Nagykereskedelmi Vállalathoz kerül főkönyvelőnek. Miután tisztogatott egyet, a játékboltban kerülgette a plüssmacikat és a villanyvasutakat.
A könyv szerzőinek kutya kötelességük volt a tárgyilagos, érzelemmentes feldolgozás. Ez ránk, olvasókra nem vonatkozik.
