Több mint száz fotón keresztül mutatja be Kiss Manyi ismeretlen arcait a Bajor Gizi Színészmúzeumban csütörtökön nyíló kiállítás; a budapesti tárlaton látható lesz például, ahogyan a népszerű színésznő a babáival játszik, kertészkedik és tyúkot etet Vináron.

A Kossuth- és Jászai-díjas, érdemes művészéről készült fényképek jó része eddig nem került nyilvánosság elé.

A fotókat tematikusan csoportosították: az Elindultam szép hazámból, Zágonból... címet viselő első részben látható többek között a kántortanító apa és dalárdája, a zágoni kántorlakás,
Manyika az édesapával és feleségével, valamint Szőcs Albert nevelőapával. A Házasság, szerelmek blokkban látható Uferini Fredi, a férj, Bakonyi János, azaz Nyúl úr, a sírig tartó élettársi kapcsolat és Károlyi István gróf. 

A harmadik rész a családot mutatja be, a negyedik az otthont, az Árnyas úti bérvillát, a Széher úti kertes házat és az utolsó, Szépvölgyi úti lakást. 

Külön fejezetet szentel a tárlat a természetkedvelő Kiss Manyinak, a virágok és állatok szerelmesének, ezt követik a Törőcsik Marival, Komlós Jucival, Márkus Lászlóval, Tolnay Klárival, Huszti Péterrel készült közös fotók, a hetedik rész a Temetés, megemlékezések emlékhelyek címet kapta. 

A kiállításon bemutatják a Nagynéném Kiss Manyi című DVD-t, melyet a színésznő unokaöccse, Kiss Albert és felesége állítottak össze: feldolgozták a képeket, és leírták a hozzájuk kapcsolódó emlékeket, közléseket. A család tagjainak közreműködésével így létrehoztak egy képes-szöveges visszaemlékezést, amely a művésznő élettörténetének számos fehér foltját világítja meg.

A kiállításon láthatók Kiss Manyi jelmezei, valamint megtekinthető Kligl Sándor Kiss Manyit ábrázoló kisplasztikája mellett a művésznőt ábrázoló két olajfestmény is. 

A Kiss Manyit bemutató vándorkiállítás első állomása Sümeg volt márciusban, a budapesti bemutatót követően valószínűleg a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban láthatók majd a fotók. 

Kiss Manyi (1911-1971) színésznő 1926-tól Kolozsvárott, 1928-tól Miskolcon, majd 1929 és 1932 között Szegeden játszott. Pályafutása kezdetén szubrett és komika szerepeket alakított. 1932 után egy ideig olasz artista férjével külföldi cirkuszokban lépett fel. 1938-ban a fővárosi operettszínház szerződtette, de számos más teátrumban is játszott. 1954-ben a Madách Színházhoz került. Az 1950-es években figyeltek fel drámai tehetségére a Kurázsi mama című Brecht-műben. 1954-ben Jászai-díjat, 1957-ben Kossuth-díjat kapott, 1962-ben érdemes, 1964-ben pedig kiváló művészi címmel tüntették ki.