A görög mitológia oroszlánfejű, kecsketestű és kígyófarkú istennője, Kiméra sugallja Helényi Tibor grafikus és festőművésznek azt a különös egységteremtő készséget, amely immár nyolc sorozat elkészítésére ösztönözte. Képein mégsem e különös lény, hanem emberek és lovak képviselik az élő világot, - utóbbiakat gondolatai szállítóeszközeinek is tartja a művész, akinek kiállítását május 13-ig láthatjuk az Újlipótvárosi Klubgalériában.
Helényi Tibort markáns falragaszairól ismerhette meg az utca embere, a hetvenes évek közepétől (1979-ben Az év legjobb plakátja díját is megkapta), az újságolvasók pedig a ma már nem létező Interpress Magazin kéthetenként általa tervezett borítóját várták munkái közülérdeklődéssel.Azóta időnkénti egyéni kiállításain - a Kiscelli Múzeumtól Pécsett a Széchenyi-téri galériáig avagy Budapesttől Berlinig - következetesen Khimaira témáját dolgozza fel, sajátos látásmóddal.
Évek óta folyamatosan dolgozom Khimaira, azaz Kiméra témáján. A görög mitológia különös lénye egyben a Nagy Istennő három részből álló szent évének jelképe. Ám én nem az antik mitológiai vonatkozások miatt választottam ezt, - az egész jelenségből engem tulajdonképpen a különbözőségekből születő egység érdekel. A sorozat egyes képei ugyanis több darabból állnak, a speciális keretekre feszített lenvászon alapra pedig olajfestékkel festek vagy teljesen üresen hagyom egyes részleteit. Ami a méreteket illeti, a festményeken síkmértani idomok mellett életnagyságú emberi figurák és lovak szerepelnek. Erről a nemes állatról azt írta C.G.Jung :"A ló a mitológiában és a folklórban általánosan elterjedt archeotípus. Állatként a nem emberi pszichét, az emberalattit, az animálisat képviseli." Marie-Luise von Franz szerint viszont a lovas számára "a ló ösztönünk legtisztább szimbóluma, hiszen hordoz minket. Ő az energia, amely folyamatosan támogatja a tudatos ént, anélkül, hogy az észrevenné...Élő mivoltunk általános érzése, az élet folyama, nem mi csináljuk, hanem az von magával minket." Ez a szabadon választott téma ugyanakkor csupán ürügy számomra, afféle szállítóeszköze a mondanivalónak"- vallja a művész.
Helényi szerint a művészi koncepció fontos része, hogy a képek több táblából állnak és ezek a táblák egymástól eltérő festői stílusok, esetleg egymásnak ellentmondó alkotói elvek kifejeződései. "A figuratív, a hiperrealizmus festői foltokkal, heves ecsetvonások mértani szabályossággal konfrontálnak, szembeállítva az alapozatlan, nyers lenvászonnak a megfestett felületek közé behatoló, azokat tagoló mezőivel. Az alapozást épp ezért magam végzem, gondosan kikerülve a lenvászon teljesen alapozatlanul, nyersen maradt foltjait."- mondja Helényi.
A festőművésznek a Műcsarnok egykori, emlékezetes Klee-kiállításához tervezett arcképes falragasza a művész festett és vonalrajzos önportréjának meglepő, ámde annál hatásosabb összekombinálásával mindmáig a plakátgyűjtők kedvenc példánya maradt.
