Karafiáth Orsolya regénnyel örvendeztette meg egykori klubtagságát, bizonyára szép számú rajongóit és nem utolsó sorban saját magát. A Maffia-klub bűnlajstroma hosszú, de számos mentő körülmény is akad. Az első, hogy a krimi-parafrázisnak szánt wannabe csajregény szórakoztató olvasmány.
Megismerjük belőle az őrült csajkoszorút, akik számos frappáns dumával (I love Loyola Ignác), bizarr helyzettel (Tiszteld a Rockdisznót! kezdetű fejezet) lökött csajos szemlélettel szórakozatja a szórakozni vágyókat.Hogy az esztétikai és irodalmi stúdiumokon betegessé finomodott recenzensek megadják-e magukat Karafiáth egzaltált és szórakoztató szövegének, az más lapra tartozik. A Maffia-klub ugyanis úgy esik szét, mint a könyv hősnőinek az agya egy átmulatott, minden hülye pasit szanaszéjjel szopatott buli után. A szerző esetlegesen szerkeszti egymás után a levélrészleteket – nem egy esetben meglepően hosszan és váratlanul idézget a legendás Lajos leveleiből, de ugyanilyen esetleges módon applikált a szövegbe különféle naplójegyzeteket. A tizenkét nő sztoriját nem sikerült egységes stílusúra összefésülnie, így ahány lány, annyi felé húz szét a történet stiláris képe. A közös nevezője ugyebár Lajos, a szívtipró. Kvázi betétregényeket is olvashatunk a könyvben, de szerencsére a történetnek kellemes epizódjai is vannak – vö: Miért ne lehetne Garfield Magyarország címerállata kezdetű okfejtéssel.
A szüzsé a klasszikus krimi-vígjátékok motívumkészletét idézi: eltűnik egy férfi, aki így-úgy, de nagy hatással volt a Maffia-klubba tartozó tizenkét nőre. Lajos, mint Amelie törpéje a világ különböző pontjairól ad meglehetősen gyanús életjeleket magáról. Ágota (Agatha Christie) nyomozni kezd. Ki ölte meg Lajost – ha megölték egyáltalán. A regény felrúgja a krimi konvencióit, nem is lehet klasszikus bűnügyi történetként értelmezni, inkább a szerző főiskolás éveinek kulisszáit, magánéleti anomáliáit mutatja be – rendben is van ez így, a legtöbb pályakezdő prózaíró a kamasz – és diákéveinek kalandjait listázza ki, és próbálja egy adott univerzumba illeszteni. Karafiáth Orsolya ezt az univerzumot az Agatha Christie-féle krimik kulisszavilágában találta meg. A szerző helyszínelt a saját múltjában, nyomoz a vágyai, illúziói után, de valójában a tettes és az áldozat is ő maga.