Valahogy búskomor, depressziós, csak lógatja az orrát naphosszat. Aztán hirtelen kereket old, volt-nincs, lelép, meglóg, eltűnik, mint a kámfor. Pedig igazán nem lehet oka panaszra: szeretem, becézgetem, vigyázom minden lépését, sőt van úgy, hogy hozzá sem érek napokig, nehogy rátörjön az a szörnyű anorexia, amely pár nap alatt elviheti szegényt.
Na ezt én is kipróbáltam. Mert kinek a nyócker, kinek a bróker. Árfolyamindex, pénzpiaci elemző: világos, mint a nap. Már éppen kitanultam volna a csínt és a bínt, amikor jött a nagy hitelnyálság. Amerikai, ugye, de ettől valahogy Ázsiában elfogyott a rizs, nálunk meg a kamat. Éhséglázadások, a Kossuth-rádió szerint az amerikaiaknál már jegyrendszer van, azzal fizetnek a közértben! Nálunk meg már füvet se nyírat a gyerekkel a szomszéd kétszáz forintos órabérbe’, mert a fűnyíróba többe van a benzin. Ami meg olajból. Az olaj meg a sok elrothadt dinoszauruszból – magyarázom a fiamnak. Aztán kijön a kipufogón a T-rex füstje, és felzabálja az ózonpajzsot, meg az Antarktiszt, elolvad a jég, kiönt az óceán. És Európa lelke egy hatalmas gumibékán lebeg majd a vizek felett. Ami made in China – People’s Democratic Republic of the Moon – Kinai-Holdi Népi demokratikus köztársaság. Mert hogy muszáj lesz átköltözni. Az angolszász országok pionírjai pedig egy helvét műholdon fognak letelepedni, amit a pneumatikusan megemelt Svájci Száraz Területeken készítettek, piros műanyagbevonata alól hatalmas acélpengék nyílnak, melyek mindegyike egy-egy népnek ad majd otthont. Persze ki-ki a GDP-je szerint, a körömolló Nagy –Britannia, a dzsungelfűrész az Egyesült Államok. Swiss Army WASP Satellite bicskamaxi projekt.
Annak ellenére, hogy itt a VilágVége, mostanában alig látok heroinreklámot. Tévében semmi, és a sajtóban sem hirdetnek már nagyon. Azt mondják, nem szabad, mert ártalmas az egészségre. Az ember rászokik, és akkor oda az autó, a lakás, a gyerek, a feleség, hamar az utcán találod magad, aztán nyiff. Kipurc. Viszont a bankhitel! THM, azonnal, készpénzben, a törlesztőrészlet az dübörög! Kedves állatorvosos, lelkesemesés, sőt már Vitéz Lászlós is van. Pedig kemény cucc ez is. Vagy még senki nem lőtte túl magát? Hányan vagyunk üde harmincasok, kóbor negyvenesek, akik lét- és családfenntartó ösztönünk egyetlen motorját a sárga csekkek befizetésében látjuk?
Na, én nem dőlök be. Azt fogom csinálni, hogy nem veszek semmit. Egyáltalán. Se gázt, se vizet, se zsemlét, se villanyt, se tojást, se júpíszít, se lottót, se felöltőkártyát, se jegyet, semmire. No kultúrsokk. Se gyógyszert, se bort. Aztán megnézem, mire mennek nélkülünk. Mert mi többet nem fogyasztunk. Elköltözünk, én és a pénzem. Elmegyünk egy lakatlan dzsungel mélyére, szedünk banánt a fáról, szelídítünk oroszlánt és krokodilt, és szeretjük egymást mindörökké. A pénzem és én. Tarzan és Jane. És szülünk sok Csitát. Majd ő ifjan Törlessti az iskolaéveit.
Lesz mit a kókusztejbe aprítania.
(a szerző kőgazdász)
