A graffitik (falfestmények) és tegek (szignók, falfirkák) társadalmi megítélésről, művészeti és jogi vonatkozásairól, a lehetséges megoldásokról rendeztek konferenciát pénteken Budapesten.
Gyekiczki András, a főpolgármester kabinetfőnöke beszámolt arról, hogy Budapesten folyamatban van egy átfogó, hosszú távú program kidolgozása, amely a remények szerint megtisztítja majd a város épületeit a falfirkáktól. A program elkészítésekor a Fővárosi Önkormányzat számos civil szervezettel és szakemberrel konzultál.A rendőrség részéről Diószegi Gábor alezredes és Szőnyi Gusztáv alosztályvezető arról beszéltek, hogy 2007 januárja óta Budapesten 104 eljárás indult falfirkálás miatt, ebből 59 elkövető vált ismertté. A probléma inkább a külső kerületekre jellemző, az V. kerületben csupán egy graffitis ügyben kezdtek nyomozást.
Bodó Balázs, a műszaki egyetem munkatársa úgy vélte: önmagunkat látjuk a falon, "a graffiti nem más, mint a város". A kutató szerint a tiltás helyett az iskolákban folyó igényesebb vizuális nevelés, a pozitív példák felmutatása és az érvelés vezethet el a probléma megoldásához.
Sugár János, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára nehezményezte, hogy a graffitisek ellen a politika és a sajtó harcot hirdet, noha nem is tudja, kik ellen háborúzik. A falfirkálók megbélyegzése helyett Budapest rendetlenségének további felelőseire hívta fel a figyelmet: az ízléstelen óriásplakátokra, a rossz állapotban lévő közterekre. "A graffitisek ezeket a pontokat találják meg" - vélte, majd hozzátette: "azok, akik a falfirkákat készítik, nem marslakók. A street art sajátos kultúráját meg kellene érteni, nem üldözni".
Hanzély Ákos, a Lát-Kép Egyesület elnöke elmondta: a szervezet folyamatos fotódokumentációs tevékenységet folytat, minden év elején lefényképezik például a Nagykörút összes kapualját, megmutatva a jövőnek, milyen gondozatlan és gazdátlan volt a város a XXI. század elején. Nyugati példák nyomán úgy vélte, nemcsak a graffitik, de a falragaszok, vadplakátok problémáját is megoldaná, ha minden fővárosi területnek lenne felelőse, aki azt tisztán tartaná, és ezért számon is kérnék. "Egy faltisztítás pár ezer forintból kijön, ez egy lakóközösségnek sem jelenthet problémát" - jegyezte meg.
Kapitány Zoltán, a Magyar Telekom Nyrt. menedzsere arról számolt be, hogy a vállalat amellett, hogy évente jelentős összeget fordít telefonfülkéi megtisztítására, nyitott a graffitisek felé: 8 "legál falat" bocsátott rendelkezésükre, és pályázatott hirdetett számos kapcsolószekrényének művészi dekorálására. A kezdeményezések rendkívül népszerűek voltak, más kérdés, hogy a "tegelők" az elkészült alkotások közül sokat összefirkáltak - állapította meg Kapitány Zoltán.
Karácsony István, az I. kerület városüzemeltetési irodájának vezetője a Várnegyed falfirkák elleni küzdelméről számolt be. Elmondta, a nevelést kulcskérdésnek tartják, ezért a kerület iskoláiban tájékoztató munkát végeznek. "Ha megmutatjuk a gyerekeknek, milyen nehéz egy graffitit eltakarítani, ők valószínűleg később sem fogják a falakat összefirkálni" - hívta fel a figyelmet. Az irodavezető megjegyezte, a rendőrség hozzáállásnak még javulnia kell, de a társasházak sem mindig tesznek eleget saját környezetükért.
A konferencia végén tartott kötetlen beszélgetésen kiderült: az előadók és a közönség tagjai között markáns véleménykülönbségek mutatkoznak a probléma megítélésében. Egyes megszólalók a graffitit "a tiltások elleni lázadásként", mások "kulturális szemétként" értékelték.
A vita zárszavában Bojár Iván András, a Fővárosi Közgyűlés városarculati tanácsnoka kifejtette: a falfirka létezik, mert egy bizonyos társadalmi csoport részéről van rá igény. Különválasztandónak vélte azonban a valódi üzenetet hordozó, a többség által jól dekódolható falfestményeket és a tegeket, melyek csak egy bizonyos réteghez szólnak. "Egy nyilvános játék részei vagyunk, anélkül, hogy értenénk annak jeleit. Nem hiszem, hogy nekünk, a többségnek kellene ezekez megtanulnunk" - vélte a tanácsnok.